Versenyre készülős, kamaszos, sportos.
A Navarro Főiskola az utóbbi években sikert sikerre halmozott a hajrá csapatok között. Kis iskola, eldugott helyen, de özönlenek a kamaszok, hogy Monica Aldama edző szárnyai alatt dolgozhassanak. Sorozatos bajnoki címek, győzelmek és ismertség az övék. Ennek azonban komoly ára van, mindenkinek mindent bele kell adnia, és áldozatokat hoznia, hogy újra és újra bajnokok lehessenek. Monica és a csapat figyelemmel kísér minden vetélytársat, egyre bonyolultabb programot és piramist találnak ki. Közben küzdeni kell mindennel, ami a fiatal felnőttek életét bonyolítja. A múlt egy bosszúálló alakja intim videót tesz nyilvánossá. Sportsérülések. Reklámforgatás, ami miatt a felkészülés szenved veszteséget. Minden csapattagnak megvan a maga története, de mindent háttérbe kell szorítani, hogy abban a 3 percben a maximumot nyújtsák.
Miért kellene dokumentumsorozatot nézni, amikor vannak direkt szórakoztatásra készült sorozatok is? Nálunk nincsenek is divatban az ilyesmik, nem is rémlik, hogy eddig láttam volna ilyesmit.
Aztán jött a Netflix és az American Vandal. Az nem igazi dokumentum sorozat, de annak a stílusát és elemeit koppintja. Annak nagyon szerettem mindkét évadát, és elgondolkodtam, lehet, hogy mégis adni kellene egy esélyt a zsánernek. Ami igazi dokumentum, nem csak annak van beállítva.
A Cheer ilyen sorozat. A Navarro hajrá csapatának egy szezonját követi végig: hogyan készülnek a bajnokságra, kik alkotják, milyen életük és konfliktusaik vannak csapatként, magánemberként.
Hamar le kell szögezni, hogy annyira profin van rögzítve és vágva, hogy nem éreztem úgy, hogy igazából dokumentum sorozatot nézek. Nagyon olyan, mint bármelyik, szórakoztató középiskolás/egyetemi tévésorozat, csak itt helyenként a szereplők egyenesen a kamerába néznek és mesélnek – ami különben működő filmes fogás lehet, gondoljunk csak a Deadpool filmekre.
A történetnek a verseny ad keretet, amire minden erejükkel készülnek. Végig lehet követni a teljes folyamatot: hogyan edzenek, hogyan áll össze a program és milyen nehézségekkel szembesülnek. A kisördög a vállamon követeli is, hogy írjam le, annyira tökéletesen alakul minden a forgatókönyv mintán, hogy meg is kérdőjeleztem, hogy ez tényleg a teljes valóság és így történt, nem segített rá forgatókönyvvel. A drámai tetőpontokon van egy olyan sérülés, ami miatt variálni kell és izgulni, az új tag megfelel-e a kiesett ember helyére. Még az is, hogy a főpróba gyalázatosan sikerül, de a versenyen minden flottul megy. Ahogy már írtam: mintha egy sorozatot néznék, nem a valóságot.
De az sokat ad neki, és érezni, hogy itt igazi emberek és igazi történetek, igazi drámák zajlanak. Az esések pokolian fájnak, csúnya sérülésekkel küzdenek. Ha itt valaki rosszul dönt, annak tényleg tönkremegy az élete.
Ki vannak emelve azok a személyek, akiknek van valami plusz dráma az életében. Olyanok, amelyek nem is tűnnek valósnak, pedig azok. A folyton bajba kerülő lány, aki roppant tehetséges, de a rossz társaság lehúzza. A félárva, aki itt talál új családot és szerepmodellt, miután az apja nagyon durván cserben hagyta. A sikertörténet, a rajongott sztár.
Szórakoztató, karakterdrámának és sportfilmnek is remek, igazi tétekkel. Megfogott.
Most jöttem rá, hogy volt már korábban is egy áldokumentum sorozat, amit szerettem. The River – csak eddig nem tudtam, milyen zsánert használtak fel benne. De a lényeg, a Cheer tetszett és már nyitott vagyok arra is, hogy ilyesmiket nézzek.
Cheer - 5/4,5 filmszerű, miközben ezek a drámák igazak. Változatos sorsok, igazi tétek és filmes is.
