Zenés, turnéért küzdős, magánéleti balhés.
A lányok hiába nyerték meg a tehetségkutatót, továbbra sem sikerül a nagy áttörés. A kiadó nem ad nekik esélyt, a dalaikat nem játsszák, album kilátásban sincs. Mindenki a maga módján igyekszik fordítani a helyzeten, és a cég új igazgatónője hajlandó esélyt adni a lányoknak. A cég sztárja, Noah turnéra készül, és egy másik feltörekvő csapattal versenyezteti a lányokat, ki legyen az előzenekara. Közben a magánéleti szálak is bonyolódnak: Star viszonyt kezd Noahval, aki Alexnek is csapja a szelet. A lány ugyan próbál hű lenni a barátjához, de Derek sérülése és szenvedése megnehezíti a dolgát. Simone a nevelőotthont igyekszik túlélni, és komolyan összebarátkozik egy másik lánnyal az intézetben. Ám a kijutáshoz ennél sokkal több kell. A vetélytárs fiúbanda egyik tagja, Angel ajánl fel érdekházasságot, ami aztán kezd komollyá válni, miközben mindenki a sikerre hajt.
Az Empire kistestvére is több évadossá vált, de meg sem tudja közelíteni az eredeti sorozatot. Igazából arra volt emlékeztető minden része, miért szeretem jobban a másik sorozatot.
1: a cselekmény szappanos, de nem annyira, hogy guilty pleasure lehessen. Tele van hiteltelen, mesebeli fordulatokkal a céges, de a magánéleti vonal is. Az igazgatónő meg akar felelni az apjának, aztán inkább úgy dönt, hogy megfizet neki mindenért. A zenész srác összejön egy gazdag nővel, aki csak pár szívességet kér a pénzéért. Vigyen el magával egy táskát. A srác, mire észbe kap, már nyakig van a drogvilágban. Alex titkolja, hogy nem elvetélt, abortusza volt. Simone beleszeret a fiúba, aki azért vette el, hogy ne kelljen visszamennie az intézetbe. Star után Alex fekszik be Noah alá. Csupa ilyesmi. De elszállni nem mertek a sorozattal, mindig tartják annak a látszatát, hogy ez akár igaz is lehetne. A sikervilág mögötti kulisszatitok. Csak éppen mese annyira, hogy hitelesként nem nézhető.
2: a szereplők nem antihősök, de nem is szerethetőek. Így nem tudom őket utálni, de drukkolni sincs kedvem nekik. A lehető legrosszabb jön össze: hidegen hagynak. El sem tudom dönteni, kié a negatív rekord. Star tehetséges, de féltékenykedik és nagyon szét tud csúszni. A következő részben meg mintha nem is történt volna semmi. Az egyik perceb apa kicsi lány, építik újra a kapcsolatuk, aztán fel sem tűnik neki, hogy aput egy bűnöző a lámpával ültette fürdővízbe. Simone az egyik részben leszbikus, a másikban már a férjébe szerelmes. Mindenkinek vannak mocskos húzásai, hogy aztán csináljon valami olyan önzetlen, pozitív dolgot, ami minden korábbi bűnét semmivé teszi. Itt ezt nem a karakter komplexitásának éltem meg, hanem következetlenségnek.
3: a látvány egy ilyen sorozatban nem nagy elvárás, de azért vannak, amiket jó, ha kipipálnak. Mivel a szórakoztató iparban játszódik, szépe emberek és ruhák, amiket látni akartam. Az első még pipa is, valahogy inkább a külső fontosabb a szereposztásnál, mint a tehetség. (Ez mondjuk nem feltétlenül előny.) De a ruhák… Még a fellépős ruhák sem ütötték meg azt a szintet, hogy felfigyeljek rájuk. A frizurákra meg helyenként a borzalmas a jelző, amit elsütnék. Carlotta egynémely hajviselete olyan, hogy sikítani tudtam volna. Meg lehetne nézni, milyen stílusa van a testvérsorozatban a nőknek. Köröket vernek arra, mit itt láttam.
4: de ez a legnagyobb szívfájdalom. A zene. Az első évadban legalább volt pár jó dal. Ebben a másodikban is rendszeresek a zenei betétek. Általában a rész közepén és a végén van 1-1. Legalább az egyik úgy forgatva, hogy egészen olyan, mint egy profi klip. A gond, hogy a teljes sorozat alatt egy dallamtapadást sem éltem meg. A lányok zenéi különösen hidegen hagytak, a fiúknak azért legalább volt 1-1, amit el lehetett hallgatni.
Mivel ezt a sorozatot használom arra, hogy a napi edzésem háttérprogramja legyen, biztosan elkopik majd a 3. évad is. De sokat mond, hogy a futást is jobban élvezem, mint a sorozatot.
Kegyetlen csillogás - 5/3 van benne munka, de egyszerre lett rétegsorozat és szappanopera is. A zene sem mentette.
