Menyasszonyt szöktető, menekülős, hagyományokkal szembeszálló.
Jay különös szakmát választott magának. Most éppen Pakisztánba utazik, ahol egy esküvőre megy el. Autót, fegyvert szerez, megtudakolja, merre vannak a családtagok és a menyasszony. Az éj leple alatt aztán betör, és fegyverrel magával hurcolja az arát. Később elmondja, mi a dolga. Deepesh bízta meg, hogy jöjjön el a lányért és vigye el a találkozási pontra, ahol átveszi a helyét. Felajánlja, ha nem akar a fiúval szökni, kiteszi egy 
buszmegállóban és még visszaérhet az esküvőjére. Samira azonban nem akar férjhez menni, ez a szülei által elrendezett frigy lett volna. Az ő szerelme Deepesh, akivel együtt akarnak megszökni. A Jay által megsebesített biztonsági őr azonban nem élte túl a sérülést, és Deepesh megijed. A találkozóra sem megy el, és telefonon azt kéri, Jay vigye vissza a lányt az esküvőre. Samira azonban nem törődik bele ilyen könnyen az eseményekbe, akar legalább egy személyes találkozót. Ott pedig elszabadulnak az indulatok, és a két alkalmi útitársnak már cinkosként kell együtt elszöknie.
Nem mindig van kedvem elmerülni egy a mienktől eltérő kultúrában, de most megfelelő hangulatban kapott el ez a film. Talán jobban le is kötött, mint tette volna egy más alkalommal.
Maga az alapja az, ami feszültséggel teli és drámai. Jobban, mint a később mutatott konfliktusok és fordulatok. Samira és a családja évekkel korábban elhagyta Pakisztánt, a lány Angliában nőtt fel és gyógyszerésznek tanult. Nyugati a viselkedése, beilleszkedett. A család azonban gondolt egyet, és hazakényszerítik a lányt egy elrendezett házasságba. Miért teszik ezt? Miért engedik másként felnőni, ha aztán hagyományos mohamedán feleségnek adják egy szinte ismeretlen férfinak? Itt nem az anyagiak voltak az indok.
Ez volt az a helyzet, ami mozgatta az agytekervényeimet. Nem először látok filmen olyat, hogy egy szigorúbb társadalomból és hagyományokból érkező személyt elengednek, hagynak szabadabban élni, aztán mégis ilyen sorsot szánnak neki. Nem tudom megérteni. Ez az oda-vissza váltás: Nyugat – Kelet – Nyugat – Kelet. Ez az, ami megfogott, és ami mégis gyenge pont a filmen. Hiszen pont azokat a kérdéseket nem is próbálja megválaszolni, amelyek érdekeltek volna. Nincs válasz arra, miért.
Helyette egy kis romantikus thriller kerekedik, melyben az együtt menekülő páros elkezd érzelmeket táplálni egymás iránt, melyben illegális kereskedelmet folytatnak, és igyekeznek megtéveszteni az üldözőiket. Nem tudott érdekelni, hogy mi lesz a sorsuk. Eleve nem is igen ismerhetjük meg őket, mert vagy titkolóznak egymás elől is, vagy megtévesztik a másikat is. Így nehéz bármelyikük karakterét szimpatikusnak találni: legalább próbálkoztak volna azzal, hogy az ő életükben megválaszolnak pár miértet. Jay miért ezt csinálja? Ki tudja. Samira érzett bármelyik fiú iránt tényleg valamit? Ki tudja. Lehet ilyen helyzetben valakihez fordulni, ha akaratod ellenére férjhez ad a családod? Ki tudja. Túl sokszor ez a válasz.
A szerelmi szál olyan harmatgyenge, hogy nem kárpótol a hiányzó válaszokért és indítékokért. Se nem logikus, se nem szenvedélyes, még csak nem is izgalmas. Unalmas.
Ahhoz képest, európai szemmel mennyire egzotikus helyeken játszódik a film, nem éreztem úgy, hogy láttam volna bármit Pakisztánból vagy Indiából. Pedig az is fel szokott tudni dobni, ha a helyszíneiben látványos a film. Ez nem volt az.
Menthetné a színészi gárda is, de Dev Patel erre egyedül nem elég. Nem éreztem a kémiát a női főszereplővel, aki különben is irritált. Bár az is könnyen lehet, hogy nekem csak nagyon hiányoztak a motivációk, mind a tetteikben, mind a személyiségükben.
Az alaptéma miatt egyszer lekötött, de nem tartozik a jobb filmek közé.
Az esküvői vendég - 5/3 a történetben van lehetőség, de nem használták ki eléggé. Limonádé, de annak is gyenge.
