Kísértetes, megőrülős, nyomozós.
Muldoon nyomozó a férje halála után a kisfiával másik városba költözik. Már az első ügye olyan kihívást jelent, amellyel talán nincs is ereje megbirkózni. Van egy ház, amelyre mintha átok szállt volna. Aki valamiképpen kapcsolatba kerül vele, annak a sorsa szörnyű véget ér. A nő nem csak bemegy oda, de elkezdi összeszedni az 
összefüggéseket és lenyomozni az ott történteket. Vajon készen áll a válaszra, amire bukkan? Peter és Nina egymásért rajongó pár, akik az első babát várják. Most komoly döntést kell hozniuk: a baba lehet, hogy komolyan beteg lesz. Közben egy ház eladásán dolgoznak, de miután Peter belépett oda, minden más lesz. Egy idős házaspárnak azonban a ház az egyetlen reménye: ha a holtak nem lépnek onnan tovább, akkor az után is együtt maradhatnak, hogy a beteg asszony eltávozott az élők sorából.
Az Átok filmek nem újdonságok. Jó pár rész forgott Japánban, és egyszer már született nyugati feldolgozása is – szintén nem csak egy filmről beszélünk. Kb. a Körrel egy időben nagyon mentek ezek is, amikor divatosak lettek a japán horrorok átdolgozásai. Mennyire voltak emlékezetesek? Mindig is inkább a Kör tetszett jobban, a thriller és nyomozós vonalával, és a furcsán hörgő szellemek nagyon nem voltak szimpatikusak. A saját olvasatomban tehát nem voltak olyan maradandó élmények.
Mások másként gondolták, és újfent próbálkoznak a franchise feltámasztásával. Az átok háza új történetet mesél el, némileg más megközelítésben. Most sem találtam nagy élménynek, de az vitathatatlan, hogy azt látni rajta, hogy a filmes trükkök egyre fejlődnek.
Ha csak a vizualitását nézem, rendben van a film. Kellően sötét, ijesztő és annyira látványos, amennyire egy horrornak annak kell lennie. Bár, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem találtam egyedinek a szellemeket. Elvileg mindenki, aki ott erőszakos halált halt, kísértett abban a házban. Amikor abban a rothadt szellemalak félében voltak, nem tudtam megkülönböztetni őket. Egyáltalán, mindenki kísértett vagy csak egyesek? Ezt egy ponton túl már nem is tudtam, nem is akartam követni.
Amúgy sem értettem, hogy az ápolónő hogyan vitte haza a szellemet. Nem az lenne a lényeg, hogy ők egy-egy házat kísértenek? Pedig a végén erre épül a plusz horror poén is – hogy a gonosz soha nem hal meg teljesen, és valamiképpen visszatér – amit a végén sem értettem jobban, mint az elején.
Ami viszont tetszett, ha összességében zavaros is volt kicsit: ahogy a sok-sok szereplő történetét úgy meséli, mintha a jelenben járnánk, noha egyértelmű, hogy különböző idősíkok történetei állnak így össze. A végére válik csak átláthatóbbá, hogy mikor és mi történt, ki hogyan és ki által halt meg. Addig is volt egy kirakós érzetem tőle, hogy össze kell raknom fejben, mikor és miért zajlanak az események. Hajlamos lennék azt írni, hogy nem volt eléggé logikus, de egy természetfeletti horrorban nem a logika az, amit számon kellene kérnem.
Sok karakter mozog a filmben, így nagyon megismerni senkit nincs idő. Eléggé kliséket is használtak a készítők, így a kevesebb alapozással is be tudták őket mutatni. A megözvegyült rendőrnő, aki egyedül neveli a fiát és nem bírja elengedni az ügyet. A feleségét bármi áron menteni akaró öreg. A nyomozó, aki beleőrül az ügybe.
Sztárparádé sincsen, ha egy-egy ismertebb színész elő is fordul benne. Jacki Weaver Oscar-jelöléssel is rendelkezik, bár gyorsan hozzáteszem, nem ezért a filmért. John Cho rendszeresen bukkan fel ebben-abban, mint az ázsiai mellékszereplő. Betty Gilpin egyre több mindenben tűnik fel nekem, és itt nem a küllemére építették a karakterét.
Más, mint az első filmek voltak. Egyszer meg lehet nézni, de nem fog újabb japán horror átdolgozó hullámot elindítani, de nem jó annyira, se nem elég sikeres.
Az átok háza - 5/3 vannak ijesztő jelenetei, leginkább jump scream. A történet a végére összeáll, de addig…
