Hitért kiálló, családi, áldozatot hozó.
Franz a családját szerető, egyszerű gazdálkodó, aki történetesen pont a II. világháború idején él Ausztriába. Amikor be kell vonulni, megteszi. A franciák kapitulálása után hazatérhet, aratnak. Ám a háború folytatódik és a 
férfi újabb behívót kap. A saját lelkiismeretével kell szembenéznie: nem hisz az ügyben, éppen ellenkezőleg. Hitler politikáját, az erőszakot, az igazságtalan háborút elutasítja. Nem akar harcolni érte, és még kevésbe akar felesküdni a Führerre. A felesége és a családja szereti, támogatja, bármilyen elhatározásra jut is. A közösség, a püspök azonban hazaárulónak bélyegezné, és a haza iránti kötelességeire figyelmeztetik. Franz elutazik, és megtagadja az esküt. Börtönbe kerül, kínozzák, de ő kitart, kapaszkodva a feleségének írt és tőle kapott levelekbe. Van, aki próbál segíteni neki, ám Franz egy dologban biztos: a hitét és erkölcseit nem adja fel, bármibe is kerüljön.
Az egyik legigazabbnak gondolt idézet, ami az irodalomból hordok magammal, vétkesek közt cinkos, aki néma. Ez a film egy olyan ember története, aki meghozza azt a bátor döntést, hogy ő nem lesz cinkos, semmilyen formában. Ha egy pillanatra eszembe is jutott Mel Gibson fegyvertelen katonája, hamar el is hessegettem a képet. Itt más az alaphelyzet: Franz nem maguk a fegyverek ellen tiltakozik, hanem a háború okai ellen. Ezért neki nem járható az út, ami abban a filmben igen. Ő nem tud egészségügyi szolgálatra jelentkezni, mert ahhoz is fel kellene esküdnie Hitlerre, amit nem tehet meg.
Nem is háborús filmet kapunk, hiszen Franz nem a frontra megy ki, hanem börtönbe zárják, és tárgyalása lesz. A film alapvetően két helyszínen játszódik: látjuk Franz kálváriáját, és a családját, akik vidéken igyekeznek életben maradni. Még az ellentét is megvan a két helyszín között: hiába dúl a háború, a békés völgyben a természet idilli, és nem robbannak bombák sem. A tárgyalótermekben és a börtönökben viszont ott van a rendszer, a maga keménységével, amit vizuálisan is látunk.
Annyira jó lenne, ha rá tudnék jönni, mit lehet szeretni ebben a filmben, mert a mondanivalója nagyon releváns. Hogy az olyan emberek, mint Franz, mennyire ritkák és mennyire hősök. Ő az életét adta azért, amiben hitt. Ő nem lett a vétkesek között cinkos. Persze, kötekedni könnyű. De mi mást tehetett volna? Nem olyan helyen élt, ahol mondjuk partizán lehetett volna belőle. Nem volt ellenállás. Olyan környezetben volt, ahol az volt az egyedüli út, hogy bevonul és megpróbál életben maradni. Becsületesen jár el, igaz emberként, és mártírrá válik.
Mégis, mint film, nem tudok mit kezdeni ezzel az alkotással. Már az is zavart, ahogy le van filmezve. Helyenként olyan kamera állások vannak benne, hogy még a hányinger is rám tört.
A film közel 3 óra hosszú, és nem történik benne semmi. Talán fél órányi, vagy annyi cselekmény sincs benne, különben csak gondolkoznak, levelet írnak, elmélkednek és a lelkükkel viaskodnak. Gyötrelmes volt nézni, az nem kifejezés, hogy untatott. Mindezt úgy, hogy a film üzenetével mélyen egyet értek, és Franz karakterében látom a hőst, és nagyon szimpatikusnak találtam.
Olyan szinten altatott be a film, hogy a kedvenc hobbim is elfelejtődött. Folyton azt nézem, van-e ismerős színész benne, kit játszik. Itt olyan nevek vannak mellékszerepben, mint Matthias Schoenaerts. De még csak nem is emlékszem rá, nemhogy a film közben feltűnt volna! A végén olvastam a stáblistán, és nem hittem a szememnek.
(Még Rex egykori gazdája is benne van, Tobias Moretti. Egy lelkészt játszik, rá legalább emlékszem, de menet közben nem hasított belém, hogy ismerős lenne a színész.)
Fesztiválfilm volt, ami nem is tud meglepni. Komolyabb, nem szórakoztató film, de miért kell ennyire… hosszúnak és altatónak lennie?
A Hidden Life - 5/2 a téma nemességét és súlyát értem, de végignézni a filmet kész kínszenvedés volt.
