Kosztümös, romantikus, alkotó.
A 16 éves Mary az egyetlen gyermek apja első házasságából. A szülei híres gondolkodók voltak, ám az édesanyja elhunyt a szülést követően. Apja újranősült, és a lány nem találja a hangot mostohájával. Amikor az otthoni viszályok súlyosbodnak, a lányt skót rokonaihoz küldik gondolkodni. Az ottani társaságban ismerkedik meg a fiatal, jóképű és egyre sikeresebb nemesi származású költővel, Percy Shelleyvel. A fiatalok közt lángra kap a szerelem, de húga betegsége miatt a lánynak haza kell térnie Londonba. Percy követi, az apjánál vesz órákat. Mikor kiderül, hogy már házas, arra kéri a lányt, szökjön meg vele. A házassága rég már csak névleges – Mary a kitagadást is vállalva tart a férfival, és szembe kell néznie mindazzal a fájdalommal és kínnal, amit egy ilyen férfi szerelme okoz. Ez fog elvezetni addig, hogy Mary megírja Frankenstein történetét.
Érthető, miért készült el ez a film. A feminizmus címkéje alatt most minden ilyen témát és történelmi/irodalmi személyt újraértelmeznek. A Mary Shelley ugyanannak a hullámnak a részese, mint a Colette volt – csak a film negyed annyira sem sikerült jól.
Itt is egy olyan nő áll a középpontban, aki megalkotott egy jelentős irodalmi művet, de a közvélemény azt a párjának tulajdonította. Mary is másképp gondolkodik, mint a kor erkölcse diktálná. Egy olyan korban, amikor még tartják magukat a keresztény erkölcsök, Mary és Shelley szeretőkként élnek együtt, hirdetve a szabad szerelmet és tulajdonképpen a nyitott házasságot. Percy még azt sem ellenezné, amikor már együtt vannak, és az egyik ismerőse viszonyt kezdene a terhes Maryvel – azért a nő a romantikában hagyományosabb elveket követne, mint amit mond. Neki a megcsalás nem fér bele, akkor sem, ha nem házasok.
Papíron jól mutat, miért modern karakter Mary. Elismerteti a szerzőségét, a szeretője lesz egy botrányhősnek, majd a felesége is. Szembe megy azzal, amit a kor vár a tisztességes lányoktól. De a filmen mégsem egy forradalmárt látunk, hanem egy szenvedő kamaszt, akinek rossz nézni a vergődését. Minden téren, a családban és a szerelemben, de még az irodalomban is nyüglődik. Egyszer nem éreztem azt, hogy kiáll magáért és képvisel valamit, csak sodródik az eseményekkel és az érzéseivel. Ami Colette alakját erőssé tette, itt nem láttam.
Kisiklik az irodalmi téma is. Mary itt, mint a Frankenstein írója áll előttünk, de a film erre fordítja a legkevesebb figyelmet. A film utolsó negyedéig ez egy romantikus film, amiben a nagy mámort követi a fájó ébredés. Amit már írtam: Mary minden téren szenved. Ok, hogy ebből lesz a Frankenstein érzelmi háttere, de túl van dimenzionálva.
Maga az írás alig egy pár perces jelenet, a kiadatás talán két jelenet, a szerzőségért folytatott harc meg szinte nincs is, mert Percy egy estélyen nyilvánosságra hozza, hogy Mary a szerző, és a második kiadás már Mary neve alatt jöhet ki. (Ez a szerelmi konfliktust is pillanatok alatt megoldja, mert Mary ennyitől már a nyakába is veti magát a férfinak.)
Lehet romantikus, szólhat inkább Mary szenvedéseiről, de akkor ne azzal akarják eladni, hogy ez a Frankenstein születésének a filmje. Nem az. Ez a kamasz Mary története, aki rájön arra, milyen árat kell fizetni, ha nem tartod be a társadalom elvárta normákat.
A külcsín különben rendben van, a romantika korát ki lehet pipálni. A kosztümöket szívesen nézegettem, még inkább, mint a cselekményt.
A stáb is teljesen korrekt. Elle Fanning a szenvedő Marybe szinte el is veszett, Douglas Booth meg lazán hozza Rómeó problémásabb alakmását. A több GoT színészről, vagy mozifilmek felé kacsingató sztárocskáról nem is beszélve. Vannak itt nevek.
Mégsem működik. Legszívesebben elintézném annyival, hogy rosszul lett megírva ez a film, de ennél nagyobb a baj. Érdektelen és unalmas is lett. Kár érte.
Mary Shelley - 5/2 szimpatikus színészek, külcsínre is rendben van a film, de egyben tartalmatlan is.
