Barátnős, mássággal szembenéző, kisvárosi.
Iris csendes lány, akit osztálytársai rég gúnyolnak a gyenge hólyagja miatt. Egykor gyönyörű és népszerű anyja soha nem elégedett vele, a szülei sokat veszekednek, és a fiút, aki kisegít náluk és tetszik neki, meg sem meri szólítani. Ám az élet megváltozik, amikor Maggie a családjával ide költözik. A lánynak remek meséi vannak a híres fotós apjáról, a sztárokról, és a saját életéről. Mindenki a tenyeréből eszik, neki mégis Iris lesz érdekes, aki 
egyedüliként átlát a meséin. A két lány titokban barátságot köt, és Maggie minden téren segít kinyílni a lánynak. A hajával, a ruháival, az idegeivel is segít neki, magabiztossá és bátrabbá teszi, a hazugságaival a közösségbe is segít neki beilleszkedni. Ám Maggie is őriz egy titkot, ami miatt ide kellett költözniük, és ami megint mindent elvehet tőle. Amikor a titokra fény derül, Iris lesz az egyetlen, aki kiáll a barátnője mellett.
Nem tudom, mennyire mehetek abba bele, mi Maggie titka. A film szempontjából egyszerre érzem fontosnak is, nem is. Az biztos, én előzetesen nem tudtam erről a szálról, és hagyományos tini filmként kezdtem el nézni.
Iris történetére ez illik is, egy majdnem tipikus Hamupipőke mese az övé. Tudjátok, amikor a csúnyának tűnő lány új ruhákat és frizurát kap, a szemüveget ledobja, és ha itt nem is ő lesz az iskola szépe, de a helyesek közé kerül. Abban van eltérés a romantikus tini filmektől, hogy nem egy fiú és egy bál miatt jön a változás, hanem egy új barátnő miatt, aki kedvesen tippeket ad, illetve kellően rugdos, ha magadtól nem lennél képes változni.
Amiben még más, a családi háttér. Itt is zűrös, de másképpen. Iris anyja, Francie elégedetlen az életével, és a lányán éli ki a frusztrációját. Sikerül neki egyszerre a földbe taposni az önbecsülését, miközben féltékenykedik is rá. Mert ő még fiatal, lehetőségei vannak, míg ő benne ragadt ebben az életmódban és a házasságában. Az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor a film végére Iris teljesen megérti az anyját, és éppen azt a választ adja a megjegyzéseire, viselkedésére, ami egyszerre lefegyverző, előre visz, és senkinek se fáj.
Irisnek van egy kis szerelmi szála is, de ez szinte szóra sem méltó. Mondhatni, sima ügy. Jeff mindig tetszett neki, a fiúnak is szimpatikus volt a lány, csak a bátorságuk kellett összeszedni, hogy szóba merjenek elegyedni egymással. Ehhez adta meg a kezdőlökést Maggie.
Maggie, aki a komolyabb drámát kapja a filmben. A családja abszolút nem látja őt, betegnek tartják. Így reagál a közösség, amikor rájönnek, miért költözött a család ide igazából. Nem lenne bajom ezzel a szállal, ha jobban be lenne integrálva a cselekménybe. Annyira Iris gondjai vannak az előtérben, az ő családi drámája, hogy nagyon éles váltásnak éreztem, amikor hangsúlyosabbá válik, mit titkol Maggie.
Valahol értem, hogyan akarja a film Iris pozitív viselkedésével az elfogadást erősíteni és toleranciára, empátiára nevelni, de nem tetszett, ahogy kezelték azt a szálat.
Nem napjainkban játszódik, megvan a kisvárosi hangulat és egy letűnt kor árnya is. Valamikor a vietnami háború után. Innen már nem sok kell, hogy elfogadóbb legyen a társadalom, és Maggie története ne ehhez a véghez jusson ki.
A színészek kapcsán meg jár az agyam. A szülők között akadnak ismert színészek is, ha nem is sztárok. Talán itt vannak az érdekesebb karakterek, de a kevesebb játékidő is. A kamaszok között is akad ismerős, ha még agyalok is, honnan. Amíg rájöttem, hogy a srác a legutóbbi Gilbert az Anne-ből… (Ott is, itt is szimpatikus, különben.)
Érdekes, ahogy egyszerre dráma is, tini film is, meg egy más korszak rajza is.
Egyszer érdekes volt, de láttam már jobbat is a témában. Nagyon távolról a Ha tudnád, amivel akad némi közös pont és témabeli egyezés.
A csillagokig - 5/3,5 kamaszfilmnek sokáig jól működik, jó a vidéki hangulat, de a váltás a végén… furcsa.
