Hisztériás, vádló, kosztümös.
Salem, az 1600-as évek végén. A kisváros fiatal lányai az erdőbe járnak ki mulatni, táncolni. Amikor rajtakapják őket, két fiatalabb lány halálra rémül a szüleik várható reakciójától, ezért azt tettetik, hogy nem tudnak felébredni, alszanak. Az egyikük anyja mániásan félti egyetlen életben maradt gyermekét, és hamarosan már 
boszorkányságról suttog. A pletyka terjedni kezd, az emberek kezdenek megőrülni, és a lányok már nem tudják megállítani az elszabadult indulatokat. Magát védve Abigail bevallja az ördögi praktikákat, másokat is bevádolva. Ha bevallod, felmentenek. A fiatal nő felismeri, ez milyen hatalmat ad a kezébe. A bíróság nem kérdőjelezi meg a szavát, és a lányok sorra boszorkánysággal kezdik vádolni a haragosaikat, vagy akár anyagi haszonszerzésért is az apjuk kedvéért. Abigail, aki szerelmes korábbi munkaadójába, ezt használná arra, hogy John feleségét boszorkányságért kivégezzék. A férfi próbál szembeszállni az embereken elhatalmasodó őrületen…
A leghíresebb boszorkányperek ezek voltak. A Salemben történtek. Része lett a popkultúrának is, töméntelen film, sorozat, regény foglalkozik a témával. Vannak történelemkövetőek, meg elég elszállt feldolgozások is. Most pl. belebotlottam egy olyan sorozatba, ahol a salemi boszorkányok beintegrálódtak az amerikai hadseregbe és máig katonai egységként működnek a leszármazottak.
Ez a film nem friss alkotás – annyira nem, hogy alig akartam megismerni a férfi főszereplőt. Azért közel 3 évtized… látszik. De nem erre akartam kilyukadni. Hanem, hogy feldolgozás. Egy Arthur Miller színdarabot filmesítettek, erős szereposztással. A történelmet romantikusan dúsító, de nagyon emberi dráma lett, ami a miértre keresi a választ. Hogyan lehet, hogy normális, erkölcsös emberek ennyire kivetkőznek magukból? Hogyan lehet egy rendszer önmaga megcsúfolója és elárulója? Vagyis, azon túl, hogy kicsit benézünk Salem történetébe, egy egyetemes emberi drámát nézhetünk végig.
Két szinten vizsgálgattam a filmben történteket. Az egyének szintjén, akik tudják, hogy erkölcsileg rosszat tesznek, de az önös érdekeik mindent felülírnak. A lány, aki egykori szeretőjét akarja visszakapni, ezért ártatlanok sorát képes bitóra juttatni a hazugságaival. Puszta emberi féltékenység. A gazdálkodó, aki a szomszédja földjét akarta, és ezért a halálba küld egy embert, aki egész életében jámbor, jó lélek volt. A gonosz tettek alapja eleve gonosz volt, emberi önzés és hiúság, nyereségvágy és féltékenység.
Erre épül rá, hogy megfertőződik a közösség. Ahogy vérszemet kapnak, és minden frusztrációt egymás bántásában élik ki. Ahogy vesznek egy eszmét, kiforgatják, és egyesek még akkor is ragaszkodnak hozzá, amikor már mindenki kezdi belátni, hogy hibáztak. Ám vannak, akik soha nem lennének képesek kimondani, hogy bennük is hiba lehet – az emberi büszkeség, újabb személyes bűn, ami a társadalmi bűnt is gerjeszti.
Jó keretet adnak a salemi perek, alapból erős emberi dráma van benne, de igazából az tetszett ebben a filmben, hogy akár egy jövőbeli, más bolygó kolóniáján is működne így a történet, mert az igazi drámák, a társadalmi és emberi konfliktusok egyetemesek.
Ehhez jön hozzá, hogy korrekten is néz ki a film. Jó a hangulat, és a szinkronban helyenként még a nyelvvel is kísérletezgettek. Mondjuk, nekem nem lett volna hiányérzetem, ha néha nem váltanak át egy barokosabb szóhasználatba.
Winona Ryder jól hozza a gyerekes, sértett fiatal nőt, kellően utálható figura lett. Daniel Day-Lewis meg szokása szerint uralja a jeleneteit. Tőle még a nagyon színházi monológokat is jól fogadtam, hiteles azokban is.
A színházi alapok ellenére filmszerű, erőteljes zárással, jó színészekkel, ám hosszú is.
A salemi boszorkányok - 5/4 jó színészekkel, komoly emberi drámák egy extrém helyzetben, társadalomkritikával.
