Időhurkos, szerelembe eső, esküvős.
Sarah a húga esküvőjére hivatalos, de rémes napja van. Egész nap borozik, így nem is kicsit jön zavarba, amikor beszédet kellene mondania. Szerencsére az egyik ismerős barátja menti a helyzetet, és remek beszédet mond helyette. Nyles kedves is, félrevonulnak a sivatagba együtt. Ám mielőtt összejöhetnének, egy íjpuskás őrült rájuk támad, a meglőtt férfi menekülni kezd, Sarah a nyomában. Amikor Nyles egy barlangba megy be, hiába kéri, hogy ne kövesse, mégis utánamegy. Majd az ágyában ébred, reggel – de ugyanazon a napon. Sarah Nyles szájából kénytelen hallani, hogy egy időhurokban ragadtak. Ő már évek óta ugyanazt a napot éli meg, nincs menekvés. Sarah nem adja fel ilyen könnyen, keresi a kiutat és Nyles az egyetlen szövetségese, akivel őrült kalandokba keverednek. Közben még arra is rádöbbennek, hogy az elbaltázott életeik mennyire illenek egymáshoz.
Az időhurok is az egyik olyan téma, amit mostanában többször elővettek, kb. mint a szabaduló szobák. Csak amíg a szobák a horror felé mennek el, az időhurkok komédia alapeszközök kezdenek lenni. Ilyen film a Palm Springs is.
Ám ebben van egy csavar, ami az egészet fel tudja dobni. Nem onnan indulunk, hogy a hős éli a kis életét, aztán belekerül egy ilyen hurokba. Nyles már eleve egy ilyenben éldegél, és már kész helyzet elé vagyunk állítva. Ugyan nem az első percben lövik le ezt a poént, de a szemfüles néző pillanatok alatt összerakhatja, hogy mi is történik a sráccal.
Egyszerre új is, meg ismerős is, ahogy Nyles és Sarah egymás mellé kerülnek. Nyles már cinikusan szemlél mindent, elfogadta, hogy nincs menekvés, és mindig csak a jelennek él. Sarah azonban most csöppen bele ebbe a történetbe, és neki végig kell járni azokat a stációkat, ami a másnak már múlt idő. A halál, a különféle menekülések – a zsáner klasszikus elemei, amelyeket feldob, hogy ott van mellette a már hurokban ragadt, belefáradt figura.
Jót tesznek a filmnek az olyan meglepő elemek is, mint Roy karaktere és története. A kedvenc részeim közé tartoztak a flashback jelenetek, amikor láttuk, mi minden történt már a korábbi hurkokban. Nem semmi, amivel Roy szórakozott. A medence begyújtása volt különben a kedvencem tőle, de elég kreatív volt a férfi.
Mellette szerelmes filmnek is ok. Ezek ketten nem akarnak összejönni, csak barátok lesznek a közös bajban. Aztán, a közös kalandok alatt megismerik egymást, ahogy más még nem, és úgy jutnak el addig, hogy a másikat szeretik. Ez sokkal hitelesebb így, mintha azonnali vonzalom lenne. Itt volt a kapcsolatuknak íve – pedig itt is megvan ám a zsáner tipikus – összejönnek, boldogok, félreértés miatt balhé és a nagy gesztusos békülés. Nekem nagyon szimpatikus volt, ahogy Nyles azt tudja mondani a lánynak, hogy látta a teljes csomagot, a személyisége legzűrösebb részeit és a hibáit is, de így is kell neki. Mert már ismeri és szereti. Ez az, ami a romantikus filmekből nekem sokszor hiányzik, de ebben megvolt.
Jó hangulata van a filmnek, és még azokat a poénokat is fogyaszthatóan tálalja, amiket különben fárasztónak találok. Pedig a kezdés megijesztett, mi lesz itt, ha maszturbációs poénokkal indítanak? Hála égnek, nem abba az irányba ment el a film.
Korrekten is néz ki, amit egy ilyen komédiába vár az ember. Nem látványorgia, de nem is hiányzott. A kevés helyszínt is mozgalmasnak tudták beállítani.
A szereposztás is meglepően jó. Andy Samberg megkedvelése nekem évekig tartott, de már bírom a karaktereit és a humorát, Nyles kifejezetten jól állt neki. Cristin Miliotival nagyon megvolt köztük a kémia, és a színésznő ezzel végleg feledtette velem, hogy ő volt anyu, akit Ted olyan sokáig keresett. J.K. Simmons meg mindig élmény, most is hozta a formáját.
Nagyon meglepődtem, hogy ez a film ennyire tetszett nekem, nálam a nyár komédiája.
Palm Springs - 5/4,5 miközben jó időhurkos film, meglepően új is, humoros és a szereposztás is tetszett.
