Sátánista szekta elől menekülő, visszavágó, társra bukkanó.
Cole 2 évvel idősebb, de még mindig üldözi, ami a bébiszitterével és a barátaival történt azon az estén. Senki nem hiszi el neki, hogy démonok lettek volna, és a vérét akarták. Gyógyszereket kell szednie, és a szülei már azon agyalnak, hogy pszichiátriai intézetbe küldik. Egyetlen vigasza Melanie, aki tetszik is neki, hisz is neki, és elhívja 
magával egy buliba. Igaz, az kissé letöri, amikor kiderül, hogy Melanie barátja és más barátok is velük tartanak. Ott pedig jön az újabb sokk: Melanie is a sátánista banda tagja, és visszatérnek a régi démonok is, hogy befejezzék, amit elkezdtek. Cole az új osztálytársával, a magát sátáninak mutató, de igazából kedves és belevaló Phoebe-vel menekül, miközben az apja is ízelítőt kap abból, hogy nem is annyira őrült a fia.
A bébiszitter nem hagyott rossz emléknyomokat bennem. Olyan kis horror paródia volt, amin azért jókat mosolyogtam. Elszállt, de vicces is volt. Vártam is a folytatást, de sajnos, nem tetszett ez a film.
Már ott fenn vagyok akadva, hogy miért kárhozottak királynője? A kárhozottak még csak ok, hiszen a Sátánnak elkötelezett fiatalok inkább zombi és vámpír tulajdonságokat kaptak, mint emberieket. Azért is kell gyorsan begyűjteniük a vért és a szertartást megtartani, hogy ne kelljen újra elkárhozniuk, és a pokolra szállni. A főnök a Sátán, aki nagyon nem királynő. Attól tartok, nem fogom ezt megfejteni.
Aztán, el vannak túlozva, de nagyon a horror elemek. Mintha egy nagyon igénytelen slasher lenne az alap, de még annál is alsóbb szintet találtak csak el. Amikor a vér folyik, az olyan, mintha csomós szörp lenne. Ahogy itt az emberek felrobbannak… rossz nézni. De van a robbanásnál rosszabb is. Az egyik démont úgy intézek el, hogy amikor beszorul két szikla közé, húzzák a lábát, és szétszakad a nyaka. Ez már nem simán paródia, de igénytelen is.
Ugyancsak túlzásba viszik az ócska poénokat. Mivel már egy 17 éves kamasz a főhős, képbe kerül a szex. Iszonyat sok poént írnak rá, és le lehetne részegedni, ahányszor az ártatlanságot emlegetik – szexuális értelemben. Mert az ártatlan vére, ami kell nekik, nem bűntelent jelent.
Sok karaktert humorosnak szánhattak, de inkább csak idegesítőek lettek. Cole apja, aki minden lehetőséget megragad, hogy füvezzen, és majdnem tipikus Ken Marino karakter. Azért a szokottnál is lököttebb és furább. Még rosszabb Melanie drogos apja, akit jobban izgat a kocsija, mint a lánya. Az első részből visszatérő karakterek is – annyival többet tudunk meg róluk, hogy miért adták el a lelküket. Bee az egyetlen, akinek normális indoka volt, a többieké megint olyan eset, amit viccesnek gondolhattak, de csak kiakasztó. Az egyik sikeres riporter akart lenni, a másik rapsztár. Ennél már csak az volt jobb, aki a gyilkos indulatait akarta megélni…
A főszereplők szerelmi szála is csak azért kell, hogy legyen. Meg, a már sokat emlegetett ártatlanság miatt is… jaj, de fájt az is…
Látvány – már részleteztem. Mint egy nagyon gagyi slasher. De direkt ilyen, mert láthatóan volt lehetőség. Nem egy robbantás van benne, és a CGI se lett kispórolva, lásd a démonok változatos felrobbanása és darabokra szakadása.
Még leginkább a szereposztás volt rendben – minden korábbi szereplő visszatért, még az olyan többet foglalkoztatott fiatal színészek is, mint Robbie Amell – ritka béna szerepe volt – és Bella Thorne, aki kicsit saját magát is parodizálta itt. Mondjuk, a Netflix állítólag nem sajnálja a szereposztásra a pénzt…
Nekem túlzottan elmentek a paródia felé, miközben nem is az akart lenni pontosan. Egyszer megnéztem, de ennyi. Az első rész jobb élmény volt, így utólag visszanézve.
A bébiszitter 2. – A kárhozottak királynője - 5/3 ha tudtam volna paródiaként nézni, jobban élveztem volna. Így viszont felhúztam magam.
