Válást feldolgozó, családi.
Grace és Edward közel 30 éve házasok. A férfi tanár, az asszony mindene a költészet, most éppen egy antológiát készít a kedvenceiből. Egyetlen fiuk már felnőtt, elköltözött, és a saját életét éli. Az anyja hiányolja is, és Edward fel is hívja őt, hogy jöjjön haza hétvégére. Amíg a neje távol van, Edward segítséget kér a fiútól: belefáradt abba, 
ahogy egymás mellett élnek. Grace sokat bántja, soha semmi nem elég jó neki. Ő az iskolában megismert valaki mást, szerelmes, és új életet akar kezdeni. Grace mellé viszont kell valaki, hogy ne omoljon össze. Ezt a szerepet szánja Jamie-nek. Grace valóban értetlenül áll az események előtt, és képtelen beletörődni a házassága felbomlásába. Több időnek kell eltelnie, hogy mindenki képes legyen tovább élni, és civilizált módot találjon, hogy közelítsen a többiek felé.
A legnehezebb olyasmiről írni, ami se nem tetszett igazán, se nem váltott ki belőlem gyűlöletet. Csak olyan egyszer megnézem, aztán gyorsan el si felejtem. Ennek tipikus példája volt számomra az Inkább lennék özvegy.
A film címe remekül elkapja azt az érzelmi képet, amit a film főszereplője átél. Grace az, aki szerette a férjét, biztosnak hitte az életét és a házasságát, erre meg kell birkóznia azzal, hogy a férje boldogtalan és elhagyja. Gyötrődik, és érzelmi skála egésze szakad rá. Alkudozna és követelne – helyre kell hozni a dolgokat, nem lehet a válás a megoldás! Ígérget, fenyeget és már viszonzatlanul szeret. Majd lesz itt tagadás is, bosszú is és düh is. Amikor már be kell, hogy lássa, hogy Edward végleg elhagyta, jön a cím mutatta fázis. Amikor rádöbben, hogy özvegyen is jobb lenne, mint így. Kevesebbet kap a váláskor, mint a férje halála esetén. A társadalom megítélése is rosszabb egy elvált, mint egy özvegy asszony felé. Az érzelmi részről nem is beszélve: neki meg kell gyászolnia a férjét és a kapcsolatukat, mintha özvegy lenne – pedig Edward nagyon is él még.
Akinek a karakterdrámák bejönnek, nem lő ezzel a filmmel mellé. Grace egész története, érzelmei és a fejlődési íve itt van. Helyenként még olyan kis poénokat is megengedve magának, mint amikor vesz egy kiskutyát. Különben egy nagyon édes, cuki kutyája lesz. Mi lesz a kutya neve? Edward, mint a férfinak, aki elhagyta. Olyan szuper parancsokat tanít be neki, mint az Edward, halj meg! – mire a kutyus a földre veti magát és a hátára fordul.
Edward története nem ilyen fontos. Belőle azt kapjuk meg, miért rúgja fel a harminc évet. Azt elmagyarázza többször is, mi nem működött, hogyan érezte magát. Meg lehet érteni őt is, de nekem sok volt, ahogy ugyanazt szajkózta a teljes filmen át. Az meg elég gyáva dolog volt, ahogy minden kapcsolatot elvágott az exével – még a fiukat is bevonva a játszmába. Pl. lecserélte a telefonját. A fiának persze megadta a számát, az exének nem. A nő vajon kitől akarta megszerezni a számot? Naná, hogy a két tűz közé került fiútól, aki hiába mondogatta, hogy nem akar állást foglalni. Nem hagytak ilyen lehetőséget neki.
Sokat ad a filmnek, hogy nagyon gondosan válogatták meg a szereplőit. Annette Bening remek színésznő, és ezt a karaktert is a sajátjává teszi. Látjuk a teljes érzelmi skáláját, miközben nem válik szélsőségessé sem. Bill Nighy érzékenységet tesz a karakterébe, míg Josh O’Connor azt mutatja meg, ami szerintem süt az arcáról is. Szerencsétlennek tűnik, és ez a vonás illett is Jamie alakjához.
A másik nagy ötlet, a helyszín. A doveri fehér sziklákkal a háttérben, a tengerrel. Ez nálam szubjektív dolog, egyszerűen szeretem azt a vidéket, és szívesen nézegettem a nagy párbeszédek hátterében azokat a partszakaszokat.
Csak éppen, hosszú a film. Érzelmileg is megterhelő – és ez nem egy szórakoztató film. Merengő, borús időre ok, de esti pihentető filmnek nem jött be.
Inkább lennék özvegy - 5/3,5 drámának korrekt, elnéztem. Jó színészek jutalomjátéka egyben. De oly… fura a téma.
