Kamaszos, szomszéd után nyomozós, sorozatgyilkosos.
1984 nyarán pár 15 éves kamasz nyomozásba fog. Egy átlag nyáron a lányokat lesnék, újságot hordanának ki és elütnék az időt, de ezen a nyáron a környéken korukbeli fiúk tűnnek el, majd csak holtan találnak rájuk. Az egyikük, Davey, pedig rendelkezik egy elmélettel. A sorozatgyilkosnak is vannak szomszédjai. Akik nem is sejtik, 
ki lakik mellettük. Az ő szomszédjuk egy rendőr, akivel még jóba is vannak. Davey időnként távcsővel rá is néz a házra, hiszen a másik szomszéd az egykori bébiszittere, aki igencsak dögös fiatal nővé érett, és gyakran vetkőzik nyitott ablaknál. Így lesz gyanús neki a férfi, de egy rendőrt nem lehet megvádolni bizonyíték nélkül. Így a srácok maguk közt szervezik meg a férfi megfigyelését és követését, hogy már tényeknek a birtokában vonhassák be a felnőtteket. A játék azonban kezd egyre komolyabbá válni, mert mi van, ha tényleg a gyilkosra bukkantak, aki észreveszi, hogy a fiúk megfigyelik?
Az miatt is divatba jött, amikor egy csapat gyerek/kamasz kezd el bűnügyeket megoldani és/vagy szörnyekkel felvenni a harcot. Nem véletlen, hogy ez a film is abból az érából származik, amikor a moziban egy csapat kamasz nézett szembe Stephen King bohócával, a Netflixen meg hódító hadjáratba fogott a Stranger Things.
Itt tulajdonképpen annyiban más a helyzet, hogy a szörnyeteg nem természetfeletti. Egy sorozatgyilkos, aki másképpen, de ugyanolyan veszélyes, mint a fentebb említett gonoszok. A gyerekeknek pedig egészen más az eszköztárjuk, mint a felnőtteknek lenne. Elég csak abba belegondolni, hogyan akarnak lehallgatni. Rendben, ha nem ’84 lenne a korszak, lennének jobb eszközeik is, de a lényeg nem változik. Ők könnyebben hivatkoznak olyasmire, hogy csak bújócskáznak, vagy egyéb játékban vannak nyakig, amikor settenkednek és pl. végigtúrják a férfi szemetes kukáit, hátha akad benne valami gyanús.
A gyerekek gondolkodása rugalmasabb, és könnyebben hisznek. A film is eljátszik azzal egy pontig, hogy nem tudjuk mi sem, igaz-e az elmélet, vagy egy ártatlan nyomába szegődtek. Nekik kisebb jelekből is kész a bizonyosság, és nem félnek kimondani olyasmit, amit egy felnőtt igen. Igazuk is van abban, hogy azért mert jóravaló embernek tűnik, nem lehet tudni, mit tesz a szomszéd a házában a tekintetektől távol. Azért, mert naponta látják, nem ismerik igazán. Ez különben olyan tanulság, amit innen magunkkal lehet vinni. A sorozatgyilkosoknak ugyanúgy vannak szomszédjai, mint bárki másnak…
A film hangulatában végig ott van a krimi és a gyerekcsapat összetartásának érzete. Rejtély van, amit megfejteni kaland. Ahogy megy előre a történet, és nőnek a tétek, úgy nő a feszültség és a játékosság helyét átveszi a fenyegetettség. Nekem nem ment elég messze – nem sikerült az ellenséget ijesztőnek beállítani, akkor sem, amikor már valóban nem csak játék zajlott a felek között.
Nem lett ijesztő a film. A vége különösen nem tetszett – a régi, és bocsánat a szóért, de gagyi horrorok húzása volt, hogy a rossz soha nem hal meg végleg, valamiképpen visszatér és gyilkol tovább. Ezt megjátszani egy fokkal valóság közelibben ebben is… Kétlem, hogy bárki azt gondolta volna, hogy ennek a filmnek akarnak majd folytatást, és azért hagyták így nyitva.
A kivitelezés – nem egy látványmozi. A hangulata inkább viszi előre, és ahhoz nem kellett horror effekt vagy a gyilkos dolgaira véresebb rálátás. Egyszer próbáltak ijeszteni és valami hullafélét mutatni a kádba, de messze volt az ingerküszöbömtől.
Ismertebb színész sem volt benne, bár az egyik kamasz arcát már kezdem megjegyezni. Judah Lewis két Netflix-film miatt ismerős, érdekes mód, ott is horrorszerű filmből…
Talán fáradt is voltam hozzá, de ez most nem tudott megfogni.
Summer of 84 - 5/3,5 a történet alapja rendben volt, de az izgalmak nem nagyon jöttek össze. A vége is…
