Főzős, éttermet nyitó, esküvőig jutó.
Max és Vika kibékültek, annyira, hogy már az esküvőt is tervezik. Szombaton lesz, Vika alig várja, már a ruháját is elhozta. Max egészen addig lelkes, míg fel nem merül, hogy egy elnöki vacsorát szeretnének aznap az étteremben megrendezni – megérzi a menekülés lehetőségét, és mivel barátja, Kosztya éppen kialvatlan és 
nyűgös a baba mellett, le is csap a lehetőségre. Mindent visszamond, amit Vika tud meg utoljára, és nem is tőle. Az eredmény egy nagy veszekedés, és szakítás. Az elnöki vacsora is kudarcba fullad, az étteremnek zárnia kell. Szerencsére a főnök vett egy éttermet Párizsba, így költözhet a stáb nagyja. Igaz, ott szembesülnek azzal, hogy Gyima egy rozoga hajót vett, amit a Szajnán közlekedő kulináris remekké kellene alakítaniuk. Közben Vika és Max is háborúznak: a nőnek akad egy francia hódolója, ami nagyon böki a férfi szemét.
Akkora siker lett az oroszoknál a sorozat, hogy nem csak az évad készült el, hanem kiegészítő filmekkel is előrukkoltak. Az Igen, séf Párizsban a 3. évad után játszódik – nem közvetlenül, pár hónap eltelt, de még előbb, mint a 4. évad kezdete. Ami folytatás: Násztya és Kosztya, mint kisbabás szülők és a Vika – Max páros közelgő esküvője. Ha jól tudom, magyarul nem adták le, de a Youtube-on fent van, így ha valaki angolul, franciául, vagy oroszul ért, onnan meg lehet nézni és úgy lehet nekivágni a negyedik évadnak, hogy nem marad a történetben lyuk.
Az már más kérdés, mennyire volt érdemes ebből egy filmet kihozni. A sorozatot szerettem, így elvoltam ezzel a filmmel is, de azért azt is be kell vallanom, leginkább azért, mert hiánypótlónak használtam – az ötödik évad már nem lesz szinkronnal. Talán majd egyszer…
Olyan ez a tévéfilm, mintha egy Igen, séf epizódot nyújtottak volna el 90 percre. Csak éppen, ami működik, és amit szeretek fele ennyi időben, az ebben a hosszban sok. Annak ellenére, hogy teljesen egyező elemeket használ a sorozattal.
Max és Vika továbbra is egy se veled, se nélküled kapcsolatban szenved vagy boldog. Vika sokkal érettebb és felelősségteljesebb, míg Max keveri a zűrt. A teljes szakítás túl erős Max kezdeti idiótasága után, és az is igen műbalhé, ahogy feltűnik a francia, aki egy opera és két közös vacsora után már lánykérésnél tart. Pláne, hogy most egy történeten belül kétszer is megkapjuk a „szerelem – szakítás – békülés – még jobban szeretlek” felállást. Értem én, hogy ez a tévés komédiák szükséges eleme, a Jóbarátok könyv alaposan elmagyarázta Ross és Rachel kapcsolatán keresztül, de akkor is… Más ötletet többre értékeltem volna.
Mivel hosszabb volt, a többi szakács idiótaságai is túl sok voltak. Van, pl. aki mindig lop. Itt olyan szinten, hogy már nem csak az étteremből húst, de komplett étkészletet is begyűjt meg hasonlók. Ami kicsiben vicces, ilyen mértékben már idegesítő.
Azon még merengek, Viktor mélyítéséhez mit szóljak. A sorozatból már ismerjük az egyik volt feleségét, és mindkét lányát. Most megtudjuk, milyen az apja. Mondjuk úgy, már jobban értem, miért bánik úgy Kátyával, ahogy. Értem azt is, hogyan akartak ezzel megható részeket vinni a filmbe, de nem mondanám teljesnek a sikert.
Amit viszont nagyon tudtam szeretni, az maga Párizs. Mivel egy utazó hajós étterem a helyszín, szép vágóképekkel van tele a Szajnáról és Párizs folyópartjáról Eiffel-toronnyal, Notre-Dame-mal (a film még a tűz előtt készült) és a városba érkezés is képeslap kompatibilis képekkel és útvonallal készült.
A szokott humor, a szokott karakterek a szokott húzásaikkal.
Vagyis, igen, tudtam szeretni a filmet is, és sajnáltam volna, ha nélküle nézem az első 4 évadot. De akkor is csak olyan, mint egy másfél órás rész lenne a sorozatban.
Igen, séf Párizsban - 5/3,5 sorozatban ok, de egész estés filmnek nem az igazi. Mint egy túlnyújtott rész…
