Örökségért küzdő, életre nevelő, megváltozó.
Howard Stevens milliárdosként hunyt el, és a rokonok össze is gyűlnek a temetésen, mint a prédára leső keselyük. Jason nevű unokája éppen csak beesik a szertartás végére, ő nagyon rég haragban volt az öreggel. A végrendelet felolvasásakor mindenkit jeges zuhany ér: kapnak ugyan ezt-azt, de az igazi tulajdonjogot nem, és a vagyon nagyjáról sincs rendelkezés. Utoljára marad Jason, akinek az örökségért feladatokat kell kiállnia. Az első 
rögtön, hogy a férfi egy régi barátjának a farmján kell dolgoznia. Az aranyifjú, egyik buliból a másikba eső fiatalember nehezen is szánja rá magát, hogy teljesítse a feladatot. Egyre nehezebbek a próbák: ha minden pénzét elveszi, marad-e igaz barátja? Mert találnia kell egyet. Amikor végre pénzt ad neki, azt el kell ajándékoznia. Jason észre sem veszi, hogyan kezd változni és jobb emberré válni. A családi titok, új és igazi kapcsolatok, egy értelmes élet építése vár rá, és a végén ő is felismeri, ez volt a nagyapja nagyobb ajándéka.
Alap állapotban tipikusan olyan film lenne, amit elkezdek szétcincálni, és megállapítani, hogy sajnálom a rá fordított időt. Van azonban úgy, hogy nem az eszemre hallgatok.
Vegyük elsőnek a történetet! Nagyon mese habbal, és nincs benne olyan mozzanat, amit elhinnék. Minden túl van húzva. Az érzelmek, a helyzetek, a drámák. Jason nagyon haragszik a nagyapjára, a végére meg megszereti. Emily haldokolva tényleg csak azon mesterkedik, hogy az anyjának szerezzen egy pasit? A lány is pont akkor hal meg, amikor. A családi titok pont úgy derül ki, ahogy. Azt még nem is említettem, ahogy Jason megszökik a drog kartell karmai közül, és még a helyi vezetőt is kimenti… ahogy félholtan futnak, és nincs, aki utolérje őket… persze.
Sok tekintetben buta ez a film, de most valahogy nem érdekelt. Az üzenet tetszett annyira, hogy nem akadtam fent a részleteken. Inkább a humort néztem benne, hiszen az akadt benne bőven. Még, ha nem is egyszer, pontosan tudtam, mi lesz a poén. Mint, amikor Red elzárja a pénzcsapot, és Jason kénytelen megtapasztalni, hogy mennyi barátja marad így. Mennyire akar vele maradni a barátnője.
Azért néha már nekem is sok volt a mese, de túlléptem rajta.
Azon még merengek kicsit, hogy az ajándékok mennyire voltak találóak. Már az is fura, hogy ajándékoknak nevezzük őket. A történetbe helyezve van értelme, ha feladatoknak is indulnak. Igazából az volt sok, ahogy a végén csokorba szedték őket, és olyan volt, mint egy életvezetési műsor tíz parancsolata.
A szereposztás tévés, és igazából abból jöttem rá, mennyire nem mai ez a film. A gyerek főszereplő Abigail Breslin lett, aki itt még nagyon gyerek. Nem néztem meg, mikor készült a film, de ő nagyon árulkodó. Különben gyerekszínésznek jó volt, itt is jól hozta a karaktert. Nagyon durva, ha simán emlékezetesebb volt ő, mint sok felnőtt színész? Erős az eye candy faktor, de olyan Hallmark szinten. Nem a nagyon szép emberek, akik sztárnak tűnnek. Mondjuk, színészi kvalitást nem nagyon tudtak megmutatni, ahhoz túl egyszerűek a karakterek. Emily is a drámája, a haldoklása miatt több egy pozitív gyerek karakternél.
Látványra is tévés. Még az olyan jelenetek is, mint amikor Jason a kartell fogságában van, semmilyenek. Az is igaz, ez nem is látványfilmnek készült.
Igazság szerint nem tudom hagyományos értelemben jó filmnek nevezni, és mégis tetszett. Most simán jó esett a filmmel mosolyogni vagy szomorkodni.
A legszebb ajándék - 5/4 amikor megvesz a giccs kilóra. Tudom, hogy szirupos és tévés, de valamiért tetszett.
