Középiskolás, egyenlőségért és esélyért küzdő, túszejtős.
Egy rossz környéken levő iskola, ahol a diákoknak esély sem nagyon jut. Mivel főleg feketék járnak ide, a szegények és zűrös elemek gyerekei, pénzt sose kapnak az alapvető felújításokra vagy a tankönyvekre sem. Amikor a diákok kedvenc tanára a fagyos teremből egy étterembe viszi az osztályt, és baleset történik, a férfivel akarnak példát statuálni. A gyerekeknél elszakad a cérna, és az iskolát felügyelő rendőr erőszakosan lép fel. A feszült helyzetben egy lövés dörren el, és mire feleszmélnek, már egy túszdráma közepében vannak. A diákok 
túsza a rendőr, és próbálják kitalálni, hogyan legyen tovább. Ők csak egyenlő esélyeket szeretnének, felszerelést és biztonságot, hogy számítsanak. Ne írják le őket pusztán a származásuk miatt. Jackson rendőr is elkezdi átlátni a gondjaik és az életük, egy tárgyaló is segíteni próbál, a polgármesteri hivatalból azonban nagy a nyomás az azonnali és akár erőszakos helyzetkezelésre.
Idén megint fellángolt az a mozgalom, hogy fékezzék meg a rendőri brutalitást, és ne kelljen feketéknek ártatlanul az életükkel fizetniük a rendőri intézkedések során, akár a semmiért is. Nem egy filmben találunk most ilyen motívumokat, és beszédtéma lett, újfent.
Amit szomorúnak találok, hogy nem érzékelek fejlődést vagy haladást. A Hallasd a hangodat 1999-es film, vagyis már 21 éves. Ha nem ismernénk fel több színészt, akin nagyon látszik az eltelt az idő, akkor simán készülhetett volna most is, ugyanazokra a társadalmi jelenségekre reagálva, amelyek ma is zajlanak. Pontosan ez a témája: a rendőri brutalitás, az elvesző fekete életek, melyeknek nem így és ekkor kellett volna véget érniük.
A film több problémát kiragad, nem csak ezeket – bár ez volt az egyik fő szál. A főszereplő, Lester nem rég vesztette el az apját. Egy közúti ellenőrzésen leteperték, és az inhalátorát kereső férfit agyonlőtték, mert azt hitték, fegyvert akar rántani – a fia szeme láttára, tulajdonképpen csak azért kezelték így és voltak vele kemények indoklás nélkül, mert fekete volt a bőrszíne. Következmény meg nem lett semmi, még csak bocsánatot sem kértek a gyászoló családtól.
Stephanie okos és szép, ő nagyon ki akar törni és ösztöndíjat szerezni, de lehet sejteni, milyen nehéz a dolga, ha még tankönyveket sem tudnak biztosítani nekik.
Zack apja egy brutális állat, aki olyan erőszakos a fiával is, hogy a gyerek inkább beköltözött az iskolába és bujkál, csak ne kelljen haza mennie.
Rodney a bandák elől menekül, és már most tele van sebhelyekkel az utcáról.
De lehetne sorolni, minden egyes diákon van egy stigma, ami az amúgy is nehéz körülményeit még súlyosabbá teszi, és igyekeznek átéreztetni, hogy milyen reménytelen az a helyzet, amit túlélni sem egyszerű, nem hogy kitörni onnan.
Azt próbálja a film megmutatni, hogy a személyes bajok, a lövöldözés miatti felhajtás miatt hogyan igyekeznek mozgalommá válni, valamit kifejezni. Érdekes, de furcsa is, ahogy megfogalmazzák a követeléseiket, és ahogy a film próbál haladni valamerre. A témaválasztása súlyosabb, mint amit a cselekménybe sikerült beletenni.
Látványra nagyon érződik, hogy 1999-es a film. A környezettől kezdve az akciójelenetek kivitelezése. Kisebb büdzsé, inkább a karakterekre koncentráltak.
Már csak azért is érdekes megnézni, mert sok itteni fiatal kinőtte magát, mint Dawson.
Egyszer érdekes volt, és tényleg szomorú, hogy ma ez mennyire aktuális, még mindig.
Hallasd a hangodat - 5/3 mai szemmel elég erős a szereposztás, aktuális a téma, de nem fogott meg a története.
