Kémkedős, megcsalós, nyaralás horrorba forduló.
Charlie és Josh testvérek, de nem sok mindenben hasonlítanak. Charlie egyre sikeresebb a cégével, rég fix kapcsolatban él. Josh ellenben rendszeresen elrontja a dolgokat – otthagyta az egyetemet, a heves természete miatt is nem egyszer került már bajba. Most azonban összejött Minával, aki a bátyja partnere az üzletben. Kezd helyre jönni az élete, és Charlie is újabb vállalati sikert ünnepel. Így azt találják ki, hogy négyesben, Charlie barátnőjével együtt kibérelnek egy házat és hétvégén jól érzik magukat. A buli beindul, és némi füvezés után már csak Charlie és Mina vannak talpon. Tesznek valamit, amit nem lett volna szabad. Másnap fedezik fel, hogy a 
zuhanyzó be van kamerázva. Mina biztos benne, hogy az ellenszenves, szerinte rasszista tulaj perverz. A rendőrséget azonban nem hívhatják, hiszen akkor a párjaik is szembesülnének azzal, hogy mennyire a tilosban jártak. Mina maga próbálja felelősségre vonni a férfit, és ezzel tragédiák sorát indítja el és elszabadul egy gyilkos is.
Dave Franco is belép azon színészek közé, akik nem csak szerepelnek, de rendeznek is. A debütálása volt ez a film, és nem mondhatnám, hogy meggyőzött. Vagyis, Clint Eastwood nem kell, hogy féltse a kedvenc rendezőm, akit színészként is szerettem címét.
A történet nem tudja eldönteni, hogy kapcsolati dráma vagy horror akar lenni. Bár inkább az előbbi. Azt meséli el részletesen, kik ezek az emberek, milyen kapcsolati háló feszül közöttük, és melyek lesznek a csalás előzményei. Sokkal többet foglalkoznak ezzel, mint a film végén a klasszikus, gyilkos elől menekülő vonallal.
A csalás már csak azért is fontos, mert ezért nem hívnak időben segítséget. Pedig akkor nem kellett volna úgy véget érnie a történetüknek, ahogy.
A végére megérkező gyilkos és az ő munkája meg nagyon messze maradt az ingerküszöbömtől. Annyira könnyen végez mindennel és mindenkivel, hogy az már vicc. Szépen sorra levadássza a nyaralókat és kiteszik a pontot. Nem véres, nem ijesztő, már szinte steril, ahogy a gyilkos jön, elvégzi a munkát, aztán elmegy. Semmi érzelem, semmi feszültség.
Talán jobban lekötött volna, ha akad olyan szereplő, akinek az életben maradásáért drukkolni tudtam volna. Charlie egy megrögzött csaló a szerelemben – ezért mondjuk nem érdemelne halált, de nem is kedveltette meg magát. Josh sok tekintetben lúzer, és nagyon nem mutat, ahogy dührohamot kap és akkor nem kontrollálja semmi a tetteit. Még talán Michelle a legártatlanabb, de benne sem volt semmi, amiért megszerethettem volna. Mina direkt maradt a végére, mert neki sokkal véresebb véget el tudtam volna képzelni. Tulajdonképpen rá lehet visszavezetni, hogy eldurvulnak a dolgok. Ha nem csalja meg a barátját. Ha nem képzeli be, hogy a háziúr rasszista és nem akarja felelősségre vonni, amikor pedig megegyeztek, hogy vagy rendőrség, vagy úgy tesznek, mintha nem vették volna észre a kamerát. Ő nem bír leállni, pedig elég vaj van a fején – Josh meg begőzöl és kész a katasztrófa.
Látványra is semmilyen a film. A gyilkosságok is sterilek, egy helyszínen forog a film nagyja, és nincs semmi említésre méltó.
A színészeknek kellene eladni, nagyon nem is tudok rájuk panaszkodni, csak egyszerűen nem olyan szerepeket kaptak, amiben bárkit is kedvelnék.
Az csak rontotta az élményt, hogy már láttam olasz filmet, amiben hasonlóan kukkoltak.
Pedig drukkoltam, hogy jó legyen, de nem lett az.
A titkok háza - 5/2 nem is olyan régen láttam majdnem ugyanezt, olasz verzióban. Horror helyett viszonyok.7
