Misztikus, új emberrel összeismerkedő, családi titkos.
Dorothy és Sean Turner a kisbabájuk mellé vesznek fel dadát. A fiatal Leanne alig 18, és egy különös hangulatú házba nyer bebocsátást. A feleség tévériporter, a férje séf. A kis Jericho viszont szó szerint egy baba: Sean meséli el, a gyermekük halála után Dorothy kapta a játékbabát, és most azt hiszi, az egy élő gyermek, a fia. A család várja, mikor jutnak eszébe az elfojtott emlékek, addig pedig játszanak. Leanne szó nélkül úgy tesz, mintha a baba igazi lenne. Még akkor is, amikor Dorothy dolgozni megy. Sean leállítaná, de a lány nem hallgat rá. Mi több, 
hamarosan egy valódi baba van a bölcsőben. A sógorával Sean kezd kétségbe esni: kié a kicsi, Leanne rabolta, mi történt? Leanne pedig úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Közben Sean körül is furcsa dolgok történnek: elveszti az ízérzékelését, és egyre jobban kötődik a babához. Már nem Dorothy ébresztése a célja, a kicsit akarná maguknak megtartani, de nem tudja, mit akar a lány és mire megy ki a játék.
M. Night Shyamalan érdekes figurája az amerikai filmiparnak. Ment már mennybe, rögtön a kezdéssel. A Hatodik érzékkel valami olyasmit tett le az asztalra, amivel stílust teremtett, máig hivatkozási pont. Csak aztán ez a film olyan magasra tette a lécet, hogy bármit is próbált, elérhetetlen lett az a szint. Sajnos, olyan mélypontok is jöttek közben, amivel Rodriguez vállalhatatlan gyerekfilmjeivel versenyezhetne – pedig én annyira nem is utáltam az Avatar moziját, mint jó pár ismerősöm.
Most talán megint jobb idők jönnek, mert az utóbbi időszakban ott volt a Széttörve, és a tévének meg elkezdte a Servant évadokat gyártani. A második most megy, de az első évad csak 10 részes, gyorsan be lehet hozni, ha valaki értelmes borzongatásra és rejtélyekre vágyik. Én is ezt tettem, és nem bántam meg.
A történet abban tipikusan idézi a rendezőt, hogy van egy rejtély, egy különös helyzet, és még mindig nem tudjuk, mi is történik itt igazán. Simán bele lehet képzelni természetfeletti megoldást, reálisabbat is. Amihez hozzájön, hogy ahogy megy előre a történet, az is nyilvánvaló lesz, hogy Jericho halálának is megvan a maga története, a szereplők valamit titkolnak. Rejtély van a múltban, a jelenben és ezek összekapcsolódnak.
A jelen pedig tele van feszültséggel és misztikummal. A három kiemelt szereplő helyzetébe könnyen beleképzelhetjük magunkat, és egyik sem kényelmes hely. Leanne furcsa, mintha a jelenben életképtelen lenne. Dorothy, akiről szinte várja az ember, hogy elkezdjen feleszmélni. Sean, aki meg szinte megőrül.
Sikerül őket úgy ábrázolni, hogy igazén senkit nem kedvelek meg, de érdekel mi lesz velük és nem is unszimpatikusak. Egyszerűen túl sok még a titok, a rejtett motiváció, hogy bárkit is kedvelni merjek. Van egy olyan tippem, amíg a második évad több mindent fel nem fed, nem is merek senkit kedvenc szereplőnek kijelölni. Ami biztos, hogy Dorothy testvére, akit Rupert Grint játszik, Julian, már most az agyamra ment. Segíteni akar, de egyben piócának is látom, aki rátelepszik a sógorára és a testvérére.
Különös ízt ad a sorozatnak, ahogy főznek és sütnek benne, az ételek. Valósággal morbidnak hat, és néha sokkol is, amit alkotnak a konyhában. Ahogy az angolna készül… attól még mindig forog a gyomrom. A Hannibal sorozat óta főzés ennyire felkavaró nem volt.
Találó a sorozat hangulata, jó a rendezés. A zárt teret, szereplők érzéseit képekkel lekövetik.
Már a második évadot követem, ezt nem bántam meg, hogy hamar bepótoltam.
Servant – 5/4,5 még sok a kérdésem, nagyon hangulatos a sorozat. Idegborzoló, horror látvány nélkül.
