Képzelt barátos, erőszakossá váló, családért küzdő.
Beth szép életet épített fel magának, amit az sem tud megmérgezni, hogy az anyja haldoklik éppen. A férjével, Kevinnel szeretetben élnek és nevelik helyes, nyolc éves kisfiukat. Josh egyik nap azonban különösen kezd el viselkedni. Lesz egy kitalált barátja, ami az anyját egyre jobban aggasztja. Mi ez a Z, és miért van olyan nagy 
hatással a gyerekre? Az iskolában panaszkodnak, hogy Josh erőszakos lett, csúnyán beszél. Amikor Beth átviszi egy kis barátjához játszani, a másik gyerek, Daniel, súlyos állapotban a kórházban köt ki. A gyereket pszichológushoz viszik, de Beth lassan valami egészen másra kezd el gyanakodni. Mi van, ha Z nem csak Josh fantáziájának a terméke? Mi van, ha létezik és akar valamit? Amikor az anyja holmija között nyugtalanító videót talál, lassan a saját gyerekkorával is szembe kell néznie, ha meg akarja menteni a családját.
Amikor a kevesebb több – így kell visszafogottan olyan horrort rendezni, ami ugyan nem lesz ott a kedvenceink között a zsánerben, de azért a kellemes meglepetések közé sorolhatjuk. Nem visznek semmit túlzásba, de pont ezzel tudnak hatásosak lenni.
Egyrészt, nekem mindig kiakasztó, amikor nincs elég pénz jól kinéző szörnyet csinálni, de csak nem adják fel, és így végig kell néznünk valami béna CGI szörny randalírozását, vagy rosszabb esetben egy béna maszkos színész igyekszik valamit alkotni. Itt nem próbálkoztak ilyesmivel, amit nagyon is tudtam értékelni. Ha jól számolom, talán csak kétszer vagy háromszor bukkan fel Z alakja, akkor is csak egy felvillanásra, hogy jump scream elemet be lehessen vetni általa. Mivel nincs idő nagyon megfigyelni, nem is fogok arra panaszkodni, hogyan néz ki.
Viszont! Josh megfesti a falra – a fehérre feketével és az a kép hatásos lesz, tipikusan olyan, ami beég az ember retinájába és erre fogunk emlékezni később is. Egy egyszerű rajz, egy ijesztő szörny pofa, és mélyebb, hatásosabb, mint a fent említett bénázások bármelyike. Így lehet kreatívabban megoldani az ijesztést.
A történetnek is megvan a maga íve. Ahogy a gyerekkori tünet ijesztő kezd lenni, ahogy az anya egyre inkább érzi, hogy mekkora baj közeleg, majd arra is rádöbben, milyen régre vezetnek vissza a történet gyökerei. Ok, ez megvolt, de maradt rengeteg elvarratlan és értelmetlenül hagyott szál is. Beth testvére miért volt annyira kiakadva az anyjukra? Pontosan hogyan halt meg Beth apja? Most akkor mi történt Z alakjával és Beth-szel is? Azért nem a jobbak közé sorolom a filmet, mert olyan kérdéseket is nyitva hagy, amelyek azért fontosak lettek volna – leginkább a múltban történteket érzem rosszul és hiányosan elmeséltnek.
Még az is igaz, hogy helyenként nagyon kliséket használnak. Amikor megy a jelenet és izgulni kellene, mi fog történni, mi nézőként már pontosan tudjuk, hogy mi is lesz a következő lépés. Így nem is ijedünk meg. Inkább csak kipipáljuk magunkban, hogy igen, pontosan erre lehetett számítani.
Azon is látszik a film nem blockbuster jellege, hogy egyetlen sztárt sem szerződtettek hozzá. A főszerepet kapta egy ismerősebb színésznő: Keegan Connor Tracy annyi sorozatban és filmben feltűnt már, hogy ismerős legyen az arca – ha nem is ugrik be mindenkinek, hogy az Utódokban ő volt Belle vagy Once upon a time évadaiban a jó tündér.
Tanulság se nagyon van benne, ez simán egy szellemes, ijesztgető horror.
Sokkal rosszabbakhoz volt már szerencsém, ezzel még egészen jól kijöttem.
Z – 5/4 hangulata megvolt, és finom visszafogottra sikerült a horror is. Finoman idegeket borzol.
