Bosszút álló, csapdába sétáló, hibázó.
Derrick élete ránézésre több, mint irigylésre méltó. Az egykori sportsztár most egy sportolókkal foglalkozó céget vezet, és milliókat érnek. A szerelmét vette el, akiért még mindig rajong, és aki még mindig gyönyörű. Csak éppen a felszín alatt Derrick boldogtalan: érzi, hogy a házasságával gond van, de hiába igyekszik közeledni Tracie felé, a nő nem nyitott az elveszett szenvedély megtalálására. Így amikor egy Vegasi legénybúcsún vesz részt, és a
barátja ideiglenesen ellopja a jegygyűrűjét, és egy szexi nő flörtölni kezd vele, Derrick megragadja a lehetőséget és egyéjszakás kalandba bonyolódik. Otthon sikerül Tracie felé nyitnia, ám betörő jár a lakásban, aki majdnem végez a férfival. A kiszálló rendőrök között ott van Vegasból a nő: Val Quinlan nyomozó kapja az esetet, és Derrick már a lebukástól is félhet. Nem sejti még, milyen gyilkos játszmába keverik élete asszonyai.
Tipikusan az a film, amit beraknak a késő esti műsorsávba, és aki nem tud aludni, félálomba megnézheti. Oda pont illik – nem egy nagy film, nem eredeti ötlet, se a történet se a kivitelezés nem lesz emlékezetes, de egyszer elment.
A legnagyobb gond az, hogy nem lehet meglepődni. Egy thrillerbe kellene valami nagy csavar is – itt próbálkoznak ezzel, de nem jön össze. Ki nem sejti, hogy a viszony nem merül feledésbe és Val valahogyan visszakerül Derrick életébe? De ennél sokkal nagyobb gond, hogy a Tracie szálán behozott csavar is abszolút várható. Már amikor Vegasba mennek, és Rafe – Derrick haverja – próbálja felvidítani a férfit egy kis bulizással, már akkor azt vártam, ami kiderül majd róla. Igazam lett.
Val célja is hamar kikövetkeztethető, amint először megmutatják a családját. A gyilkos tervéről is csak annyit, hogy szeretem a Hitchcock filmeket. Olvastam és láttam is az Idegenek a vonaton című filmet – az sokkal jobb.
Egy kis mű feszültséget tudtak kelteni, ezt aláírom. A hangulatból valami átjött, csak éppen mégsem volt az igazi, mert mindig pont azt lépték meg a készítők, amit vártam. Ezért csak esti műsorsávba való – az agyamat nem dolgoztatta meg.
A külcsín az elején jobban lekötött. Derrick gazdag, és ennek minden kelléke ott van körötte. A felesége ruhái, a házuk és az autók. Igényes, luxus környezet, amit elnézegettem. Kár, hogy egy thrillerbe nem ezt a guilty pleasure élményt kellene gyűjtenem. Ami a Dynasty egy évadában teljesen ok – ott is nagyon szívesen nézegetem a lakásokat és ruhákat, és az eye candy faktor is jobban sikerült –, az egy thrillerben nem annyira.
A szereposztást is megosztónak érzem. Michael Ealy sorozatát láttam először, amiben egy androidot játszott. A mai napig egy robot jut róla eszembe – nekem nem hiteles a gazdag sikerembernek, aki elvileg szexi meg irigylésre méltó, és alapvetően még jó ember is. A barátját játszó Mike Colter inkább ilyen figura, de a hűtlen barát karakterében is inkább volt hiteles, mint Ealy a sajátjában. Damaris Lewis nem több, mint egy biodíszlet. Hilary Swank, a fájó pont. Zseniális színésznő, de van olyan karakter, ami egyszerűen nem az ő világa. A sérült és traumákkal küzdő Valt elhittem neki, a végzet asszonyát nem. Se külcsínbe, se kisugárzásban nem az a karakter Swank. (Már a Fekete Dáliában sem értettem, miért Swank a femme fatale, bár ott még külcsínben közelebb volt hozzá.)
Összefoglalva: látszik, hogy költöttek a filmre, tipikus elemekből korrekten összerakták, és ismert színészek is vannak benne. Egyszer abszolút nézhető, de nem egy jó film.
A végzet asszonya – 5/3 thrillerhez képest kiszámítható, Swank nem a végzet asszonya, de egyszer nézhető.
