Táboros, kamaszos, jó útra térő, vallásos.

Will gyerek volt, amikor egy balesetben mindkét szülőjét elvesztette. A fiú már kamasz, de a helyét még mindig nem találja. Balhékba keveredik, megszökik a nevelőszüleitől, még az iskoláját is meghirdette eladásra a neten. A gondviselője már nem bírja idegekkel, és nevelőintézetbe küldené a fiút. Az utolsó esélye George és Kristin, egy anya – fia páros, akik aktívan részt vesznek egy tábor működtetésében. Hajlandók magukkal vinni Willt is, akinek már nincs alternatívája. Ott szembesül vele, hogy ez egy egyházi tábor, ahol mindenki nagyon hisz Istenben és a jóban. George kedvéért próbál kitartani, részt vesz a táborlakók versenyében is. A másik csapat vezérével vetélkedve, a harmadik csapat vezérlányába beleszerelmesedve a fiú kezd magára találni, de a múltját nem tagadhatja le.

Zene, tábor, kamaszok – elnézem az ilyesmit, a fülbemászó dallamok sok mindent eladnak nekem. Ebben a filmben is a zene volt az, ami leginkább megfogott. Igaz, a szövegekre igyekeztem nem nagyon odafigyelni, de a vidám, pop hangulat most jót tett a lelkemnek. Igen, ez egy olyan film, aminek a zenéje tetszene a pop trolloknak…

Igazság szerint még a film alaptémája is olyan, amire fogékony vagyok. A fiú, aki igazság szerint rendes kölyök, csak a körülményei miatt mindig bajba kerül – barátokat szerez, szerelmes lesz, összeszedi magát. Közben van verseny is a táborban 3 csapat között, és a versenyt is szívesen nézem.

Még akkor is, ha itt annyira nem versenyhelyzet van, hogy az már tragikus. Más színű pólóik vannak, küzdenek az elsőségért, de nincs igazi tét. Maga az egész verseny komolytalan is attól, hogy a végén a tehetségkutató dönt el: akkor miért kellett addig történiük magukat? Tudom, a közös élmények és a szórakozás a lényeg, de a versenyezni szerető felem ezen azért kiakad. (A Szeretlek, Magyarország! műsorral is ez a bajom. Szerintem komolytalanná teszi, hogy a végén mindent a szerencse dönt el.)

Az egész színes, vidám, szinte giccses. Még a film rosszfiúja is nagyon vallásos, alig szemétkedik és nagyon bénán, azért is bocsánatot kér. Itt egész egyszerűen nincs se rossz ember, se gonosz, mindenki jó és vidám meg napsugaras. Mi a tábor legnagyobb traumája? Hogy Will is kénytelen rövidnadrágot húzni.

Tinifilm, de azzal már bajba lennék, ha a korosztályt ennél jobban be kellene határolnom. A szereplőket huszonévesek játsszák, szóval alaphangon is 17-18 évesekbe kell gondolkodni, és vannak nagyon béna kis szerelmi szálak is. Will és Avery tinifilmes első látásra nagy szerelmet kapnak, míg a legjobb barátaik egymásra találása is annyira sablon. Még külön dal is van arról, hogy mennyire tetszenek rég egymásnak, csak nem hiszik, hogy a másik többet látna bennük barátnál. Különben szemérmes film, a korosztály ellenére a kézfogás a nagy lépés, és egyetlen szolid csókot váltanak a nagy visszatéréskor. Vagyis, ha fiatalabbak lennének a szereplők, 13-14 éves karakterekkel és nézőkkel is elmenne.

Kerülgetem egy ideje, akkor nézzük ezt is. Nem először írom le, hogy nem szeretem a keresztény propaganda ifjúsági filmeket. Ez pedig az a javából. Tele van azzal, hogy Isten szeret minket, terve van velük és mennyire szeretjük az Urat. Nem finoman, nagyon erőszakosan megy a térítés. Az ateista Will 1 hét alatt esik rabul a cselekménybe – pedig nem éreztem úgy, hogy bármiféle magyarázat és elfogadás lenne a tragédiájára, a szülei halálára.

Csak éppen ez a film megjátssza azt, amit az I still believe is. A reklám és térítés eladható és nézhető a zene miatt. (A kedvenc dalom azért az az egy, amiben nincs vallási felhang.)

Napfényes, boldog, pozitív, dalos – csupa ilyen jelzőt lehet rá összeszedni. Az agyam közbe tiltakozik is ellene, de valahogy most fogékony voltam rá.

Életem nyara – 5/3,5 a zenéket szerettem, pozitív hangulat árad a filmből, de annyira propaganda, hogy az fáj.

https://www.youtube.com/watch?v=dpLaoYw8xug