Csatára készülő, küldetésre induló, verekedős, idegen lényes.
Ahhoz, hogy egy világ lerohanhasson egy másikat, előtte 10 alkalommal meg kell nyernie a Mortal Kombat nevű viadalt. A Külső Világ már 9-szer győzedelmeskedett a Föld harcosain, és most sem akarják a véletlenre bízni a győzelmet. Shang Tsung, a boszorkánymester harcosokat küld a Földre azok ellen, akik a bőrükön hordják a 
viadalra meghívóként szolgáló sárkányos jelet. Cole Young ezzel született, harcművész lett, de mostanában nem sok diadalt aratott a ringben. Sub-Zero érkezik ellene, és csak Jax, az egykori katona közbelépésének köszönheti, hogy nem gyilkolja meg a nindzsa a teljes családjával együtt. Cole Sonya Blade-hez csatlakozik, aki Jaxszel ezt a jelet és a viadalt kutatják. Egy szentély felé veszik az irányt, ahol meg kell tanulniuk a képességeiket használni, külső és belső ellenséggel szembenézni.
A játékokból készült filmek nem éppen arról híresek, hogy nagyon jó történetük lenne. Az Assassins Creedben nagyon bíztunk, de nem jött össze. Mindegy, elkönyveljük, ezek a filmek a szemünknek és nem az agyunknak készülnek.
A Mortal Kombat játékként is annyira egyszerű volt, hogy nagyon meglepődtem volna, ha ez töri meg a videójáték filmek átkát. Nem is jött össze neki. A lényeg annyi, hogy van egy viadal, ahol halálig tart a verekedés, és a győztes mindent visz – a Föld uralmát a konkrét esetben. Különben még mindig a népszerű verekedős játékok között van a Mortal Kombat, nem véletlenül jött ez a film, ahogy pár évvel korábban az online sorozat.
Amit azért emlegetek fel, mert ez a film is merített belőle. A két népszerű nindzsa, Sub-Zero és Scorpion előtörténetét ismerhetjük meg, és egy évszázadok óta tartó viszályt. Ugyan mindenre nincs magyarázat – mégis honnan lett Bi-Han egy emberi fagyasztó –, de a két karakternek ad egyfajta keretet és múltat, amit a sorozat is nagyon hasonlóan tálalt. Az ebből a történetből levezetett új hős, Cole az újítás – róla nem rémlik, hogy akár az x-box játékban láttam volna eddig.
Ami még kicsit más a filmen, hogy most el sem jutunk a viadalig. A Külső Világ csal, és már a mérkőzés előtt végezne a bajnokokkal, hogy azok ne készülhessenek fel és ne találhassák meg az erejüket. (Mert akin ott a jel, kap valami természetfeletti trükköt. Kung Lao kalapja vagy Kano lézerszeme is ilyen.)
Van tehát valami cselekmény, a két nindzsa évszázados szembenállása, és ahogy ebből Cole kinő. De igazság szerint annál nem nagyon kapunk többet, hogy jönnek a Külső Világ harcosai és verekednek a Föld harcosaival, és felváltva ölik egymást. Ahogy már említettem is, ebben a filmben nem a történet a lényeg.
Milyen akkor a látvány? A játékélményem egészen visszaadta. Már tart ott a technika, hogy egész normálisan meg lehet jeleníteni akár élő szereplők mellett is olyan lényeket, mint Goro vagy Nitara. Nem tökéletes, némelyiknek az arca olyan mű, hogy inkább tűnik egy babának, mint élőlénynek, de összességében látni, hogy tettek pénzt az animációkba.
A verekedésekben igyekeztek a játékélmény visszaadást is hozni: fel lehet ismerni a karakterek jellegzetes mozdulatait, még a kivégzéseket is. Ehhez kapcsolódóan a nyelvezetet is használják, mint a Flawless Victory. Azért a plusz képességeket még emésztenem kell, ha a játékból ismerős is. Pl. Sonya és az a rózsaszínnel jelzett lövés.
Véresebb, mint a korábbi filmek és a sorozatnál is. Mivel horroron edződtem, nekem a szemöldököm sem szaladt fel, de ezt már láttam kritikaként a film ellen. Nekem az inkább fájó pontom, hogy a humor kiveszett belőle. Kano az egyetlen, aki poénokat kapott.
A film vége is nagyon nyitott, és mutatja is, merre haladnának tovább. Fáj is a szívem, hogy Johnny Cage csak belengetve lett, de az övénél többet nem láttunk belőle.
Mortal Kombat – 5/3 nem fájt, de nem is élveztem a filmet. A történet semmilyen, a harcok… még döntés alatt.
