Jogi, fogvatartós, megtorlós.

Nancy Hollander olyan ügyvéd, aki nem retten meg a nehéz ügyektől sem. Neki az a hitvallása, hogy a jogrend mindenkinek jár. Azzal, ha védelmet biztosít bűnösöknek és közutálatnak örvendő személyeknek, biztosítja, hogy mások is megkapják a védelmet, amikor szükségük van. Szívességből olvassa el Mohamedou Slahi aktáját, akit 7 éve, vádemelés nélkül tartanak fogva Kubában. Az ügy megragadja, és egy fiatal kolléganőjével a férfihoz utaznak, és megkezdik a felkészülést az ügyre. A kormány nem könnyíti meg az ügyet: a kommunikáció, az anyagok beszerzése is nehézkes. Közben Stuart Couch kapja a feladatot, hogy vigye bíróságra Slahi ügyét, és mint 9.11 egyik kitervelőjét ítéltesse halálra. Couch ugyanazokkal néz szembe, mint Nancy: nem kapja meg az anyagokat, nagy a titkolózás. Ő pedig nem éri be a féligazságokkal, és ő is az igazság nyomába ered.

Van a filmben egy gondolat, éppen Stuart Couch szájába adták, ami nagyon megragadott. Talán ezt emelném ki, mint ami nekem a film tanulsága volt. Vannak bűnök, amelyek megtorlásért és igazságért kiáltanak. De nem akárkinek kell megfizetni. Vagyis, a bűnbakképzés olyan veszélyes jelenség, ami önbecsapó és igazságtalan is.

De akkor vissza konkrétan a filmre! Két nézőpontból ismerjük meg az eseményeket. Hollander és Couch párhuzamosan kezdik meg a munkát, és ismerik meg egyre jobban a férfit, akinek a sorsáról szó van. Mindketten távolról indítanak, és nem egy embert látnak. Couch a felelőst vonná kérdőre, adatna neki méreginjekciót, míg Hollander a jogállamiság védelmében gondolkodik. Egyik sem a férfit látja, aki be van zárva a börtönbe. Az igazságérzetük munkál – ami majd a film folyamán elvezet oda, hogy tényleg látni kezdik az embertársuk a cellában. Hollander egy nagyon szép jelenetet is kap, amikor csak azért képes lemenni Kubába, hogy legyen még egy nap, amikor Slahi nem egyedül van a cellában.

A film egyszerre nagyon steril és mégis nagy érzelmekkel operál. 9.11 önmagában nagy érzelmeket kavar fel, pláne akkor, amikor még történetek is jönnek az emberek szenvedéséről, vagy éppen Couch pilóta barátjának halálról, aki az egyik gépen volt. Slahi bemutatása pedig alapból érzelmesen történik. Sok a családi jelenet, a háttér. Amikor még a két ügyvéd is erősen abban a hitben van, hogy Slahi terrorista, akkor is pozitív embernek van ábrázolva, és nem fér össze az a kép azzal, amit egyébként mondanak róla. Ugyanakkor maga a jog és a munkájuk nagyon száraz. Elveken vitatkoznak, aktákat olvasnak orrvérzésig. Érdekes is a kettő összhatása – ki mire fogékonyabb, nekem Slahi alapozása sok volt, a feleségéről szóló emlékei abszolút feleslegesek voltak számomra.

Elég erős casting volt. Tahar Rahim nagyon szimpatikusan játszotta a karakterét. A megtört, vallomást tevő férfi ugyanúgy hiteles volt, mint a megnyerő fogoly, aki még flörtöl is a fiatalabb ügyvédnővel. Jodie Foster és Benedict Cumberbatch színészi vénáját meg különösebben nem kell dicsérni. Itt csak könnyebb dolguk volt azzal, hogy szimpatikus szereplőket játszottak mindketten, akikkel lehet az elveik mentén azonosulni is. Shailene Woodley szabályosan elveszik a hármas mellett, és akkora szerencsétlenségnek tűnik, hogy a történetet nem ismerve inkább gondolnám gyakornoknak, mint végzett ügyvédnek.

Talán azt hiányoltam, hogy valóban menjünk a tárgyalóterembe. Ez inkább azt mutatta meg, hogy készültek rá az ügyre és hogyan szembesültek azzal, mi volt Kubában.

Lehet hozzá olvasni is, hiszen a filmben elinduló könyv tényleg megjelent.

The Mauritanian – 5/3,5 a végére behúzott érzelmi tetőpontok eladták, érdekes a téma, de filmnek mennyire jó?

THE MAURITANIAN Trailer (2021) Shailene Woodley, Benedict Cumberbatch Movie - YouTube