Elbambultam, pedig néztem filmet. Akkor; hamar és gyorsan pár gondolat erről a konferenciáról. Sok mindent nem tudok hozzátenni, nem egy átbeszélős film.

A története mindössze pár óra, a címbéli konferenciát kapjuk meg összefoglalva. A náci vezetők megjönnek, elkezdenek beszélgetni, tartanak egy tízórai szünetet, majd megegyeznek még pár részletben. Eredmény: beindulnak a munka- és haláltáborok a végső megoldással.

Ennyi. Beszélgetnek, tárgyalnak. Minimális érzelem, a németeknek tulajdonított már szinte szociopata profizmussal. Nézőként talán sokkoló, hogy milyen könnyen beszélgetnek egy egész népcsoport kivégzéséről, ha úgy tetszik, a fajírtás gyakorlati oldaláról. De ők nem is igazán emberekről, hanem számokról és megoldandó feladatról gondolkodnak. A plakáton különben van egy nagyon találó mondat: amikor az emberiség vesztett a háborúban. A film különben azt bizonyítja, hogy vesztett az már korábban. A nácik már tevékenykedtek, csak éppen itt csináltak belőle nagyüzemet. Egy sem volt, aki azt mondta volna, a zsidók is emberek, miért gyilkoljuk le őket? Legfeljebb annyi merült fel, hogy kitelepíthetnék őket, de nem menne, ki fogadná be őket, és akkor később az újabb területeken megint kezdhetnék a programot.

Minimális feszültség van benne. Heydrich egy tervvel érkezett, gázzal és haláltáborral, és azt akarta elérni, mindenki bólintson rá. Nem is ez volt a nagy kérdés, hanem, hogy övé maradjon a vezetőség. Egy fej az egésznek, nem pedig mindenki maga ura. És az a kis játszma, ahogy ebbe mindenki szépen bele is egyezik.

Fájdalmas, hogy milyen problémákat vetnek fel, azok annyira gyakorlatiasak és mellőzik az emberséget. Legyen az a törvények módosítása vagy a transzportok megszervezése.

Száraz, nagyon beszélgetős. Igazán a színész se tud villanni benne, a történet végét meg mindenki ismeri. Dramatizálva egy történelmi dokumentum. Nem is tudok mit hozzátenni. Ez inkább egy érdekes formája annak, hogy ezt a háborús traumát feldolgozzák. Hogy mennyire embertelen és gazdasági volt ez a döntés.

A film számomra inkább történelmi ismeretterjesztés volt. Nem is igazán filmszerű - el tudom képzelni színházban is, csak éppen a konfliktust nem lelem. Annyira nincs itt szembenállás, mindenki egyet akart és meg is egyeztek hamar.