Elrendezett frigyes, átverést szervező, mesebeli.
Két szomszéd királyság urai nem bírnak megegyezni egymással. Az egyik kisegítette a másikat a háborúban, de aranya nincs megfizetni a közbelépést. Így mást találnak ki: az egyik királyságban az egyetlen örökös egy lány, a másikban egy fiú. Ha elég idősek lesznek, majd egybekelnek és egyesülnek a birodalmak. Csak éppen Aneta és 
Jeromos ki nem állhatja egymást. Hosszú évekkel később mindkét király megparancsolja a gyerekének, hogy készüljön, házasodnak. Aneta annyira ellenkezik, hogy az apja kitalál egy trükköt. Eljátsszák, hogy az ördög elrabolta a hercegnőt, és a frászt hozzák a hercegre, aki így visszavonja a lánykérést. Két dologgal nem számolnak: hogy a pokolba is lejut a pletyka, és Lucifer szemet vet valóban a lányra, aminek a menyasszonya nagyon nem örül. A másik, hogy Aneta és Jeromos is megszöknek, álcában összetalálkoznak és…
Egy újabb cseh mese, de ez sikerültebb lett, mint a múlt heti mese adagom. Noha a recept azonos, ebben jobban helyén vannak a mesei elemek.
Kezdjük rögtön a külcsínnel! Mindkét királyi palotát igazi kastély játszotta, és egyszerűen jó nézni a külső és belső képeket is. Kézzelfoghatóm valóságot ad a mesei környezetnek. Nem is volt olyan érzésem, hogy a lehető legkevesebb helyszínnel akarták letudni az egészet. Járnak az udvarban, több teremben, Aneta kimegy a kastély melletti faluba, majd álcában a herceggel az erdőt járja, van tó is és barlang. Meg persze a malom, aminek több szerepe is lesz a cselekményben.
A helyszín tudott kárpótolni a kosztümökért. Mert bizony abban megint érezni a színházi kellék szagot. Legjobban az ördögökön és a pokol lakóin látszik ez. Még csak különösebb igyekezetet sem tettek, hogy kevésbé tűnjenek műnek. A szarvak, a koszos arcok és a bojtjuk – a farkuk, csak úgy nem szeretik hívni, mert farka minden állatnak lehet. Az ördögöknek bojtjuk van. Ami kb. úgy néz ki, mint egy kötéldarab. Amikor a király rendezi az ördögös színházat, nagyon könnyen ugyanilyennek be is öltöznek a falusiak. (Van is arra poén építve, hogy egy ponton se az emberek, se az ördögök nem tudják megkülönböztetni, ki igazából melyik fajhoz tartozik.)
A cselekmény kellően változatos, és próbálkoztak több korosztályt is nevettetni. Nem csak a kisgyerekeknek vannak poénok benne, miközben végig megmarad mesefilmnek. Helyzetkomikum, vicces beszólások, a szerepcserék is mind működnek. Egyes elemei akár bosszantóak is lehetnek – pl. Lucifer a tükrön leskelődi a Földre és ahogy húzogatja a szemöldökét… de a több helyszín, a külön kalandok azért tompítanak ezeken.
Felismerhetőek a mesék és kicsit a kosztümös romantikus történetek jellegzetes elemei. Ahogy a jegyespár álcázva találkozik össze, és egymásba szeretnek, míg tulajdonképpen egymás elől menekülnek. A tipikus kényelmes és a tipikus harcias király. A dada, aki segít az úrnőjének. Az ördögök próbája, amit ki kell állni. Ahogy a hercegnek majd a sok hasonlóból rá kell jönnie, melyik a hercegnő – tipikus próba nősülendő hercegek részére.
A karakterek egy-egy vonással jellemzettek, és azok alaposan fel is vannak nagyítva. Aneta a vadóc, aki hercegnőhöz képest nagyszájú, önálló és karakán. A herceg, akiben nem is szereti az apja, mennyire szelíd. A háborúbolond király. Muribana, az ördög menyasszonya, aki annyira szereti Lucifert, hogy a szemét is ki tudná kaparni.
Ez határozottan a kellemesebb tévés mesefilm élményeim közé ment.
Pokolba a hercegnővel – 5/4 mesefilmnek korrekt. Lehetett rajta mosolyogni. Szépek a kastélyok. Sok az ismerős elem.
