Menekülő, űrlényekkel küzdő, új reményt találó.
Evelyn felméri, hogy nem maradhat a vidéki menedékükben. A gyerekekkel összeszedi, ami még menthető, és elindulnak lefelé a hegyekből. Amikor egy lény rájuk támad, Regan hallókészülékével megbénítják és Evelyn végez vele. Ezt látta egy itt rejtőző túlélő, és elrejti a kis családot. Evelyn egy régi barátot ismer fel benne: Emmett Lee barátja volt, a fiaik egy csapatban játszottak. Emmett mindenkit elvesztett: a fiait már első nap, a feleségét pár hónapja betegségben és elmondja azt is, látta, mi maradt az emberiségből. Nem érdemes megmenteni őket. A bunkerében hallanak egy rádióadást, és Regan a fejébe veszi, hogy egy menedékhez vezet el a dal. A lány kiszökik, és Evelyn kérésére Emmett elindul érte. Miközben ők egy felfedezést tesznek, Evelyn igyekszik életben tartani a két fiát.
A Hang nélkül váratlanul nagy siker lett pár éve, így nem meglepő, hogy elkészült a folytatása is. Ez a film is rendben van, hasonló és mégis más, jó ötletekkel, de másokban alulmarad az eredetivel szemben.
Az működött, hogy egyszerre folytatás és előzmény. A film a kezdetekkel indul, az első nappal, amikor megjelentek a gyilkos űrlények. Egyrészt, van egy éles vágás a hétköznapi idill és az elszabaduló pokol között. Van hatása, ahogy hirtelen az életért kell futni és pillanatok alatt elveszik egy egész élet. Másrészt, így megjelenhet Lee személye és már itt be tudják vezetni Emmett figuráját is.
A folytatás pedig ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész abbamaradt. Nyitja a világot, és megvan a jelentősége, ahogy nagyon rég, először lelépnek a biztos ösvényről és elindul a kis család lefelé. Jön újra Emmett, és vele a megváltozott világ képe. Ő mondja el, hogy a maradék túlélő mennyire lealacsonyodott – nem is kell mutatni, az a pár szó és Emmett megkínzott tekintete mindent elmond. Majd a cselekmény még tovább nyit, még többet látunk és két szálon is küzdeni kell a túlélésért.
Egyszerre jó is, rosszabb is, hogy ennyire kinyílott a film világa. Nincs meg az a bensőséges, szűk keret, ami az első rész sajátja volt. Mozgalmasabb, több az akció, több minden történik. De ez a félelem rovására megy. Már nem legyőzhetetlen, gyilkos szörnyeket látunk, már nem ügyelnek úgy a csendre sem. Szórakoztatóbb film, de már kevésbé horror. Kevésbé egyedi. Változik a mitológiája.
Látszik, hogy több pénzből lehetett gazdálkodni. Mutatja, hogy több lényt látunk, több akciót – a világból is többet megmutatnak. A lények kinézete egyedi, valósnak tűnik és a lepusztult világot is jól vissza tudták adni. Az idilli sziget ugyan túl szép, hogy igaz legyen, de az már más kérdés. (A világról is vet fel kérdést. Mi van, aki eredendően szigeten él? Pl. Kréta, Mallorca, stb. megúszta az inváziót?)
Már nem csak családi projekt. Krasinski írta, rendezte, szerepel is benne, de Lee halála miatt új kiemelt férfi szereplő kellett. Cillian Murphy, vagyis Emmett érkezett, és vele egy egészen más történet. Murphy egy-egy tekintettel képes visszaadni azt a poklot, amit a család az elzárkózás miatt nem kellett, hogy lásson. Ugyanakkor fejlődő karakter is – még ott van benne a jó ember, és Regan mellett reményt is kap.
Vannak nagyon ötletes megoldások benne végig. Ahogy közben Regan szemszögéből fogjuk fel a világot. Ahogy a két gyerek története a végén párhuzamosan fut, egymásra rímelve.
Csak azért kár, hogy a vége olyan, amilyen. Ebben a formában befejezetlennek éreztem a történetet – csak nem trilógiává bővül majd?
Értelmesen sikerült folytatni a történetet, Murphy nagyon jó casting volt és Emmett is jól sikerült figura lett. Egyike a folytatásoknak, amelyeknek volt értelme.
Hang nélkül 2. – 5/4 korrekt, egyes részei szépen összevágva és jó megoldásokkal filmezve, de a sztori… hát…
