Kosztümös, nyomozós, vidéki, lelki kínokkal küzdő.
Sidney Chambers élete megváltozott a világháború miatt. Túl sokat látott és vesztett, a traumától képtelen szabadulni. Hazatérve papnak állt, és most Grantchester lelkészeként ténykedik. Jó barátja a húga gyerekkori barátnőjének, Amandának, aki iránt többet is érez barátságnál, de soha nem lép, és a lány mással kezd jegyben járni. Sidney némán szenved és lassan szánja rá magát, hogy bármit is tegyen. Közben bűnügy történik a körzetében, és az ügyet Geordie Keating nyomozó kapja. Geordie szintén háborús veterán, a kezdeti nehézségek után megtalálja a pappal a hangot, aki állítja, az öngyilkosság igazából gyilkosság volt. Együtt erednek egy társasági hölgy, vagy egy titokban meleg családapa gyilkosának nyomába, miközben egymást segítő barátokká is válnak.
Véletlenül találtam rá erre a sorozatra, és még nem döntöttem el, megfogott-e. Sok jó dolog van benne, de szinte mindre találok valami mást, ami zavart benne.
Már eleve fura koncepció, hogy az egyik nyomozó egy pap. (Tudom, Terence Hillnek is van egy hasonló sorozata, de azt a szüleim nézik, akik a Walker-t is.) Látatlanban azt hittem, majd a gyónási titok miatt tud dolgokat – gondban is voltam azzal, hogy az titkos, a pap nem fedheti fel, amit gyónáskor mondanak el neki. Ehhez képest Sidney érdeklődési alapon kapcsolódik be a nyomozásokba és szó sincs gyónásról. Inkább az, hogy papként könnyebben megnyílnak neki az emberek, és inkább neki mesélik el a történteket, mint a rendőrségnek. Nem igazi nyomozó, inkább csak egy empatikus ember, aki leköti magát ezekkel a nyomozásokkal és ráérez, ki az ártatlan.
Azt is lehetne ragozni, hogy a papi státusza mennyire van hatással a magánéletére. Zavarosnak találtam a visszatérő frázist, hogy a húga barátnői mennyire fájdalmasan élték meg, hogy kamaszálmaik vágya tárgya pap lett. Mire arra jutottam volna, hogy papként nem nősülhet, mint a katolikusoknál, arra kiderült, hogy nősülhet. Akkor miért is akadtak ki a lányok? Ez a része végig nem volt tiszta, és visszatérő elem volt.
Ha már magánéleti szálak. Sidney és Amanda. Annyira nyilvánvaló végig, hogy egymásba szerelmesek, hogy az már fájdalmas. Akkor miért akar Amanda hozzámenni Guyhoz? Az annyira ócska válasz, hogy mert ő megkérte. Nem is akarok ebbe jobban belegondolni, mert ez a kapcsolat a sorozat egyik nagy gyengepontja. Maguknak okozzák a szívfájdalmat.
Ami viszont működik: Geordie és Sidney párosa ideális. Megvan köztük a kémia, barátnak és nyomozópárosnak is hitelesek és szívesen néztem a kettősüket. Geordie különben is az egyik kedvenc szereplőm lett – vannak humoros egysorosai, neki is hasonló démonai vannak a háború miatt, de ő megtalálta a kiutat és látjuk családapaként is, nem csak rendőrként. Nagyon egyet tudtam érezni vele, amikor a kisfia a halállal nézett szemet, és a férfi a munkába menekült. Annyira emberinek és hihetőnek tűnt. Ahogy ember és nem hős volt akkor. Robson Green jó választás is a szerepre – James Norton néha annyira szenvedőre veszi a papot, hogy azt soknak éreztem. (Morven Christie itt is a gyengepont, jellegtelen az a nő.)
A krimi annyira nem fogott meg, de eladja a kosztümös környezet és az a hangulat, amit leginkább egy Agatha Christie történetéhez tudnék hasonlítani. Merevebb társadalom, egy tudományosan és kulturálisan más közeg, mint a mienk. Érdekes is, amikor próbálnak mai kérdéseket beletenni: pl. a faji kérdést vagy a melegek szembeni előítéletet. Fura is, hogy milyen könnyen elfogadták többen Sidney húga és félvér szeremének párosát.
Jól is néz ki, látni, hogy az ITV igyekezett BBC minőséget produkálni.
Magyarul is folytatódik a sorozat, ha minden igaz, már a negyedik évadnál jár szinkronnal is. Vagyis, még van időm eldönteni, mennyire tetszik nekem ez a széria.
Grantchester bűnei – 5/4 Agatha Christie világát idéző sorozat, szenvedő karakterekkel, közepes bűnügyekkel.
