Pilótaként dolgozni próbáló, rendszerrel szembemenő, életmentő.
Alexey született pilóta, ráadásul egy híres repülőmérnök fia, így mindig is ki volt jelölve előtte az út az égig. Csak éppen a fiatalembernek van egy kis gondja a szabályok követésével. Ha azok rosszak, ő bizony lázad és a maga módja szerint intézi a dolgokat. Legutóbb egy teherszállító cégtől rúgták ki, mert a fejes által szabálytalanul felpakolt és túlsúlyt jelentő kocsit dobta ki a viharban, nem az utasítás 
szerint az árvízkárosultaknak szánt segélyt. Az apja jár közben, hogy egy utasszállító cégnél, a családi kapcsolatot nem tudva alkalmazzák. Alexey a mogorva és ellenséges Zinchenko tanonca lesz, aki a fiatalember szolgálati lapját látva esélyt sem adna neki, de a közös munka során ráébred, hogy Alexey nagyon tehetséges, csak nem politikus alkat. Lesz ebből még bajuk, de életet is ezért tudnak menteni, amikor egy szigeten kitör egy vulkán és mindent felemészt a tűz.
Nem mondhatnám, hogy sok katasztrófafilm eszembe jut, ami repülőgépekhez kötődik. Most lett egy ilyen is, bár azért nem olyan vegytisztán katasztrófafilm, mint egy Holnapután vagy egy Pokoli torony.
Nézzük talán ezt a részét, és akkor le is tépjük egyúttal a ragtapaszt. Mert, ha valamibe bele akarok kötni a filmben, az a vulkánkitöréses szigeten zajló hihetetlen események sora. Ok, láttam már filmen olyat, hogy valaki lefutja a kitörő vulkán láváját, de itt elmennek addig, hogy az autó már süllyed a lávában, de mindenki ki tud menekülni, még a sofőr is a tetőn keresztül, miközben már szinte úszik a forró anyagban, utána meg még ki is sprintelnek a reptérre, miközben úgy ömlik a láva, mintha árvíz lenne. A felszállás meg az egyebek után azon már a szemem sem rebbent, amikor két repülőgép között kötelet feszítenek ki, és azon át mentik az utasokat egy kosárban – ami mégis hogyan került a gépre?
A film első fele azonban nem ilyen csodás mentés története, hanem egy becsületes fiatalemberé, akit pont ezért a rendszer mindenhonnan kilök. Ez lekötött, és még tetszett is, ahogy Alexey miatt most többen arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek magukkal, és hogy miképpen adták fel az elveiket. Mert látunk itt olyat, hogy a gazdag részvényes szegi a szabályokat és inzultálja a személyzetet, de mindezt tűrni kellene. De van sokkal rosszabb is, pl. amikor egy afrikai országban puccs zajlik. Érdekes az is, Alexey hogyan keres kiskapukat, miket kap érte, és hogyan változnak majd a körötte élők a hatására.
De magánéleti szálakat is kevergetnek. Több szereplő is kapott szerelmi szálat, de egyik sem uralkodik el a filmen, csak árnyalja azt. Alexey szeme egy szőke pilótanőn akad meg, a steward Andrey (ha már a többieket angolosan írom, őt is) a stewardess Vikát igyekszik randira hívni a film nagyjában, Zinchenko meg a fiát igyekszik megnevelni.
Vannak azért fura megoldások benne: amikor Alexandra szakít vele, annak elég banális oka van. A végén meg egy megváltozott névből kellene kitalálnunk, hogy a páros nem csak kibékült, de már házasok is. Még az is jobban működött, amikor Alexey az apjával békül ki, pedig igazából csak annyit láttunk, hogy a megtört fiatalember az apja vállára hajtja a fejét, aki ezt hagyja neki. Mégis, az átjött.
Pörgős, sok helyzetet variálnak, és ha nem is CGI látványdömping, olyan érzésem sem volt, hogy rossz nézni, amit mutatnak. A magánéleti szálakkal és némi becsempészett humorral még vicces is, ahogy az öreg róka – tehetséges ifjonc párosa működött a pilótafülkében.
Meglepő, de ismerős színészre is bukkantam. A főszereplő az a Danila Kozlovsky, akik a Vikings utolsó évadában orosz hercegként Ivarral szövetkezett, majd elárultatott.
Nem tudom jó szívvel azt mondani, hogy ez egy jó film, de szórakoztató és olyan hangulatomban talált meg, amikor vevő voltam a blődségeire (a vulkán nagyon ilyen) is.
Flight Crew – 5/4 igazából inkább 3, de jól szórakoztam rajta, és tetszett a sorok között a rendszerkritika.
