Mágiáért küzdő, hercegnőnek párt kereső, álmokat kergető.
A királyságnak sok a gondja. Az özvegy király mániája a feltalálás, erre költi mindenét, de a termékei aztán nem kellenek senkinek. Már annyira eladósodtak, hogy a szakács is felmond, és egy üzlet sem hajlandó további hitelt vagy ételt nyújtani az udvarnak. A kastély romos, a hercegnőt pedig csak a tudományok és a tanulás érdekli, mindene a matematika és a fizika. A kamarás a megoldást a hercegnő férjhez adásában látja, de a lány próbát 
hirdet a kérőinek, abban reménykedve, hogy egy tudós elme, egy professzor nyeri el a kezét. Azért egy népi babonának is ad esélyt: egy kölcsönkapott szentivánéji koszorút dob a folyóba, melyet a párja lel meg a mondás szerint, és elvezet hozzá. Miközben maga a Halál is a lányra pályázik, egy szakácsnak tanuló, de szívében tutajos fiatalember megleli a koszorút és útra kel.
Szinte már várom, hogy úra előkerüljenek a magyar népmesék is, és élőszereplősen megelevenedjenek a történetek. Ok, igazából erre nem sok esélyt látok, de az biztos, hogy német és szláv mesefilm bőven elérhető szinkronosan is.
A Szentivánéji koszorú egészestés mesefilm, és nem is egy olyan történet, amit már fejből fújunk. Még akkor sem, ha vannak a népmesékből ismerős motívumok benne: mint a próba, amellyel el lehet nyerni a hercegnő kezét. Igaz, ez nem a tipikus próba, nem a lány rejtvényeit kell megfejteni vagy elbújni előle.
A cselekmény annyira mozgalmas, hogy a játékidőt kitöltse. Több szereplő közt vált a kamera, és ha egyikkel éppen nem történik valami, a másik mozgásba lendül vagy egy mellékszereplő keveredik – általában humoros – kalandba. Ez a mozgalmasság nézeti el olyankor is, amikor már túlzó, amit a cselekménybe belevettek. Példának hozhatnám a halott királyné igazi személyazonosságát, vagy a képleteket, amiket a hercegnő hobbiból kidolgoz és kiszámol. Sok olyasmit is, ami nem írható úgy le matematikával, mint ahogy a mese igyekszik bemesélni nekünk.
A szereplők alapvetően pozitív alakok, még azok is, akik a rossz szerepét játsszák egy kis ideig. A lány egyik kérője, aki a Halál köpenyét és vele az erejét bírja, is csak egy sértett fiú, aki az anyjának akar bizonyítani. Ezt különben már megfigyeltem ezekben a mesefilmekben: nincsen igazi gonosz, legfeljebb megtévedt karakter, akinek van esélye megjavulni és aki nem olyan sötét figura, hogy igazán tartani kell a történet végétől.
Az már más kérdés, felnőtt fejjel mennyire találtam szerethetőnek a mese pozitív hőseit. Alapból irritált, ahogy a hercegnő mindenre képletet írt. Az is zavart, hogy Ondra – a szegény fiú – mennyire megszállottja volt a tutajozásnak, miközben fizikailag nem volt rá alkalmas, főzni viszont tudott, de csak nem akart szakács lenni. Igaz, az is túlzás volt, ahogy a család tiltotta a családi üzlettől, arról magyarázva, hogy gyenge szívvel született és nem való neki a tutajos kemény élete. (Azt most inkább hagyjuk, hogy néztek ki azok a tutajok. Egy sima menet a folyón halálosnak tűnik innen rajtuk.)
Van benne humor, többféleképpen is. Egyes szereplők fő célja, hogy poénokat mondjanak be. Mások vicces helyzetekbe keverik magukat és alapból a karakterükben bele van építve a komikus elem – ilyen a kérő is, a köpennyel. Nem is mindig tudtam, mi ötlet és humor vagy már túlzás. Pestis kocsin menni lánykérőbe…
Mivel mese, talán nem nagy elvárás lenne, hogy legyen eye candy faktor benne. Főleg, ha pl. a hercegnő feltűnésekor minden kérő majd elájul, milyen szépséges. Akkor nem játszhatta volna egy igazi szépség? Itt inkább hétköznapiak jelmezben.
Nem kiemelkedő, még csak nem is egy jó mese, de vannak kellemes pillanatai. Azt nem tudom mondani, hogy szerettem, de egyszer lekötött.
Szentivánéji koszorú – 5/3 a fordulatai kiszámíthatók, érezhetően gyerekeknek készült, egyszer elmegy a családnak.
