Hazugságot leleplező, nyomozó, könyvkiadós.
Misha az Államokban élt a férjével békében. A gyülekezetükben került szóba a holocaust, és az emberek elmondták a történeteiket. Misha is szót kapott, és az egész gyülekezet a hatása alá került. Belga kislányként a szüleit elvitték a nácik, ő nevelő szülőkhöz került, akik érezhetően nem szerették a kislányt. Misha megszökött és 
Németországba indult a szülei után. Az út azonban hosszú volt, és egy kislánynak reménytelen is. A farkasok fogadták be, és élte túl velük a háborút. Jane Daniel látott fantáziát a történetben és ki akarta adni. A sikersztori folytatódott – még az Oprah Könyvklubba is sikerült bejutnia a memoárnak. A Disney akarta filmesíteni. Misha azonban lemondta az időpontokat. Majd perre ment a kiadóval: szerinte hatalmas bevételek folytak be, amiből ő nem látott semmit. Az esküdtek az ő javára döntöttek. Jane Daniel a kétségbeesés szélén figyelt fel egy ellentmondásra és kezdett bele a nyomozásba, ami az egész történetet más színben láttatta.
Dokumentumfilmet nem szoktam nézni – egy-egy ismeretterjesztő műsort szívesen megnézek, de ez a műfaj eddig jobban kimaradt az életemből. Még valami, amit a Netflix szélesít a látókörömön. Még akkor is, ha véletlenül kezdtem vele ebbe a filmbe, és nem is tudtam, mit fogok látni.
Azt hittem, tárgyalótermi krimit vagy drámát fogok látni, így eléggé fejbe is csapott, amikor a történetet elkezdték elmesélni, amikor kiírták, hogy a Netflix melyik részlege forgatta. Viszont, volt benne valami, ami miatt végignéztem és nem menekültem el. Így utólag örülök ennek, mert egy élménnyel lettem gazdagabb.
Ezt három összetevőnek tudom be: a történet, a cselekmény vezetése és a formanyelv.
A történet: igazat mondott-e Misha? Nagyon kényes témákat feszeget a film, és jól körbejárja, miért tudtak így alakulni az események. Nem csak a holocaust kerül benne szóba, hanem annak a jelensége is, hogy a történeteket senki nem akarja megcáfolni. Mert ezek az emberek már annyit szenvedtek, hogy ki mondaná nekik, hogy hazudnak? Annyira el vagyunk árasztva holocaust történetekkel, hogy ezt simán eladja, hogy más.
Erkölcsileg is súlyos kérdéseket vet fel. Misha nem egyszerűen átírta a múltat, de nyerészkedett is vele, számomra ezzel lett hiteltelen, amikor már mentegette magát a bukása után. Pénzért perelte a kiadót, adományokat kapott és nagyon erősen jelen volt a történetben az anyagi javakhoz jutás.
Igaz, ahogy néztem, nekem már az alaptörténet nem állt össze. Igen, létező jelenség a Maugli gyermekeké, de azok kisebbek, nem 7-8 évesen kezdenek a farkasfalkával élni. De már ott furcsa valami, hogy a szülőket elviszik, a gyereket meg nevelőszülőkhöz adják? Éppen elég ilyen sztorit hallottam, hogy tudjam, a gyerekek is mentek a táborokba és a gázba. Nem pedig keresztény nevelőszülőkhöz.
Krimisen van elmondva a történet. Nyomról nyomra vezetnek, és van feszültség végig. Meglepetésként van átadva, amit kiderítenek a lányról. Így bár dokumentumfilm, szinte krimi is. Mivel eddig ezt a sztorit nem ismertem, nekem a fordulatok is meglepők tudtak lenni.
Végül, vizuálisan is nagyon ki van ez találva. Az interjúk kaptak bejátszásokat, és hol rajzok, hol élőszereplők, hol videók vagy cikkek nyújtották a hátteret. Dinamikus, mozgalmas és nem érték be annyival, hogy a szereplőket beszéltették.
Érzelmileg nagyon ki van számolva, hogy a nézőknél mit akarnak elérni. Nem véletlenül került bele egy igazi túlélő is, akinek a története másként üt, mint Misha meséje.
Könnyen lehet, hogy nem ez volt az utolsó Netflix dokumentumműsor, amit megnéztem. Ha minden igaz, még dokumentumsorozatuk is van, majd ránézek.
Misha és a farkasok – 5/4,5 krimis izgalmakat sikerült tenni egy dokumentumfilmbe. Érdekes, korrekt látvánnyal.
