Vámpíros, utazós, terroristákkal szembeszálló.
Nadja az életéért és vele együtt a fiáért küzd. Az egyetlen esélye, ha New Yorkba el tud jutni egy specialistához. A fiával gépre szállnak, de nem sokkal a felszállás után a gépet eltérítik. A terroristák mindenkivel végeznének, pár arab utast beállítva bűnbaknak, miközben ők ejtőernyővel hagynák el a gépet és egy lopást is lebonyolítottak volna titokban. Nem számolhattak azzal, hogy az egyik utas, Nadja, csak a világ szemében küzd a rákkal. A
kihullott haj, a sápadtság csak leplezi az igazi baját. Még csecsemő volt a fia, amikor a párjával kint ragadtak a téli időben, lerobbant kocsival. A férfi segítségért ment, és a nő követte, amikor hosszasan nem tért vissza. Már csak a holttestére bukkant rá, és a lényre, amely végzett vele. Nadja azon a napon más lett, és most mindent kész bevetni, hogy a fiát életben tartsa és megállítsa a géptérítők terveit.
Nem tudom nem lelőni a poént, mi Nadja igazi problémája. Már a trailer is tartalmazza, és azt hiszem, a rövid ismertető szövegébe is bekerült. Ez az, ami különben érdekessé, mássá teszi a filmet.
Kifejezetten tetszett, meg is lepődtem rajta, hogyan válik urban fantasy filmmé, kicsit talán horror elemekkel a történet. Mert a keret, ahogy anya és fia New Yorkba tartanak az orvoshoz, ahogy a géptérítők akciózni kezdenek, inkább csak egy thriller alapot nyújtanak. Minden kiszámított és tipikus, ilyet már láttunk párszor. Csak aztán kiderül, mit rejteget igazán a nő és megindul a szó szerinti vérfürdő.
Sok minden volt, amivel el lehetett volna akár jobban is játszani. Egy repülőgép nagyon zárt teret jelent, tulajdonképpen senki nem tud hova menekülni és elbújni. Ha egy-egy részben el is barikádozzák magukat egy kis időre, ez nem jelent végleges megoldást. Mivel a levegőben vannak, az egymás elleni harc is korlátozott. Nyilván senki nem akar repülés közben egy fegyverrel lyukat lőni a gép oldalába…
Ehhez képest úgy éreztem, hogy nem tudtak élni a lehetőségekkel. Nincsenek látványos küzdelmek, inkább nyersek és simán csak véresek. Még a jump scream elemek, vagy akár egy-egy látványosabb verekedés is jobban esett volna, mint ez a nyakra támadó, egyszerű taktika. A végjáték is ugyanebben a stílusban forgott. Különben is egyre kevésbé szórakoztatnak a sima akció jelenetek, és itt sem dobta meg a pulzusom, hogy éppen mikor és ki tért vissza vérre szomjazva a fedélzeten.
Igazából két dolog, ami azért eladta: ahogy kiderül, hogy ez egy alternatív világban játszódik, ahol léteznek a vámpírok. Majd a kerettörténet, ahogy megtudjuk, mi történt ezzel a családdal és azt a kevés mitológiát, ami a természetfeletti kapcsán a filmbe került.
Nem tudom azt írni, hogy különösebben lett volna olyan szereplő, akinek az életben maradásáért drukkoltam volna. A géptérítők kifejezetten egyszerű szereplők, akik el akarják végezni a munkát és lelépni, erkölcsi aggályok nélkül. Üresek: se múltjuk, se karakterük, csak hierarchia a bandán belül. Nadja működhetne, az benne is van a filmben, hogy mekkora ereje van egy anyának. Mert nem az a nagy tett tőle, hogy vámpírként el tud bánni a géptérítőkkel, hanem ahogy az ösztöneit megtanulta elfojtani és felnevelte a fiát. Elias a szimpla jó gyerek, kedves és figyelmes, aki nagyon szereti az anyját. Neki sincsenek színei.
Ennek megfelelően nem a színészek adják el a filmet. Egyetlen arc volt ismerős, a bandavezér Dominic Purcell által kelt életre. Nem mondhatnám, hogy értelmesen tölti ki a Legends forgatási szüneteit…
Láttam már rosszabb filmet is, de ezt sem tudom jónak nevezni. Egyszer nézhető, van benne érdekesebb rész is, de nem egy maradandó filmélmény.
Vérvörös égbolt – 5/2,5 az alapötlet érdekes, ahogy a való világba vámpírokat helyez, de a látvány szegényes.
