Családos, betegséggel küzdő, esküvőre készülő.
A COVID minden Pearson életére hatással van. Kevin igyekszik színészként továbbra is a topon lenni, és olyan filmben kap szerepet, ami után végre komoly karrierje lehetne. A forgatásokat azonban nem egyszerű összeegyeztetni a családi élettel: ott akar lenni Madison mellett, és jó apa akar lenni. Ikreik születnek, és Kevin azt a családi életet kezdi élni, amit mindig is szeretett volna. Az esküvő is közeledik, de pár emberben felmerülnek kérdések. Toby elveszti az állását, így a feleségével cserélnek. Kate kap egy zenetanári állást, míg a férje marad otthon a két kicsivel és igyekszik újfent elhelyezkedni. Kate magára talál, de a férfi egyre elveszettebb munka nélkül. Randall pedig nagy kalandra indul: az apja után az anyja családját és történetét is megismerheti. Közben mindenki aggódik Rebecca miatt, akinek a betegsége egyre fenyegetőbb rém a család számára.
Még mindig a This is us, amely a heti dráma és felemelő pillanatokat szállítja. Az a családi sorozat, amelyben brutális egyéni és családi drámák jönnek sorba, mégsem ezekre emlékszünk belőle, hanem arra, hogy milyen jó ez a család és mennyi felemelő pillanat van az életükben.
Ehhez nézni kell különben, mert folyamatosan traumákból építkeznek, szenvednek és nyüglődnek, még sincsen rossz hangulata és erőt tud adni. Pozitív sorozat, pedig ha csak a történetet nézem, sírós dráma is simán lehetne.
Ebben az évadban is minden családtag megkapta a maga saját történetét. Mivel jöttek a babák, és készülnek az esküvőre, talán Kevin az, akié leginkább ez az évad. Annyira tudtam örülni neki, hogy sínre kerülnek a dolgai. Elsőre nem örültem, hogy pont Madison lesz a gyerekei anyja, de szépen megvoltak, jó anya is, megszerettem a párost. Ezért is rühellem, ahogy az évadot zárták. Kell a dráma, kell a nyitott kérdés, ezzel tudom csak indokolni, hogy ezt meglépték az évad végén. Komolyan sajnálom is, mert már nem izgatott vagyok, hogy vajon ki lesz mrs. Kevin Pearson, hanem már irritál, hogy egyik nőtől halad a másikig, és valami mindig hibádzik. Most is.
Ok, értem, hogy három erős házassággal és párkapcsolattal nehéz lehet a fordulatokat és a történetet érdekesen hozni. Randall és Beth nagyon fix pár, így a másik kettőnek kell bonyodalmakat írni. De már kezdek haragudni, hogy Kevin karakterét ez milyen sorsra kárhoztatja és az évad vége eléggé ráutal arra, hogy Kate is újabb válság elé néz. Pedig az idilli házasság is lehetne életképes, ahogy a gondokat leküzdik. Nem véletlen, hogy Rebecca és Jack házassága a sorozat fix pontja. Az 5 évad után is irigylésre méltó, és mindenki arra törekszik, ami nekik megvolt.
A történetet tehát bonyolítják, nem feltétlenül úgy, ahogy nekem tetszene. Bővítik a szereplőket, ez rendben van. Új családtagok, új barátok: jöjjenek csak! Csak ne lenne nyomorult Kevin és Kate folyton hullámvasúton…
Ez a sorozat pazarul hozta a vírus miatt megváltozott életet is. Mertek problémákat témává emelni, legyen az egészségügyi vagy a vírus miatt megszűnő állások, bezárásra kényszerített üzletek. Ettől is közelebb éreztem magamhoz, hihetőbbnek, mainak.
Az alap szereplők mind jöttek vissza és továbbra is megvannak a kedvenceim. Sterling K. Brown és Justin Hartley – igaz, a szerepek szerint is ők a kedvenceim.
A hatodik évadot sem fogom kihagyni, de tényleg szeretném a boldogságukat már.
This is us – 5/4 még mindig szeretem és érdekel, mi lesz a családdal. Csak már kezd a szerelem sok lenni.
