Kémes, háború előtti, lányokat megfigyelő.
Az Auguszta-Viktória Intézet különleges angol létesítmény és egyedülálló a maga nemében az 1930-as évek Angliájában. Német lányokat nevelnek kétnyelvűen, angolul és németül. A lányok előkelő családok sarjai, apáik 
fontos szerepet töltenek be a náci seregben és kormányzatban. Az angol kormány, amely már sejti, hogy hamarosan hadban állnak a Birodalommal, el is helyezi ott az ügynökét. A férfi azonban lebukik, megölik. A helyére egy idősebb, vegyes származású tanár érkezik. Thomas Miller német apa, angol anya gyermeke és özvegy. Bár az igazgatónő eleinte bizalmatlanul méregeti, Thomas könnyeden beilleszkedik és megkedveli a lányokat. Segíteni akar nekik, nem csak elvégezni a munkáját, mindkettőt: ő sem véletlenül érkezett ide tanítani.
Az első meglepetés az, hogy ez a film moziba készült. Annyira tévéfilmes jellegű, hogy el sem tudom képzelni, hogy ezt vetítették. Ráadásul nem is régi film, ez szintén meglepett. Az oroszoknál tavaly, az Államokban idén mutatták be. Simán elhittem volna, hogy van vagy 10 éves alkotás, de nincs.
A történet egyszerű és lineáris, a rejtélyeket sem igyekeznek fenntartani benne. Hamar kiderül minden szereplőről, hogy milyen kettős életet folytat. Hiszen a háború előtt járunk, már kémkednek és figyelik egymást. Ügynökök, kettős ügynökök, akik játszmában vannak. Csak éppen a nézőknek felfedi a film, ki kinek az ügynöke és mi a megbízatása. Konkrétan ki is mondják, hogy kinek mit kell tennie. Nincs rejtély, nincs meglepetés. Így izgalom sincs.
Egyetlen szereplő volt, akinél meglepő, hogy melyik oldalon áll. Csak éppen olyan hamar kikerül a cselekményből, hogy az egészet tekintve nem jut neki nagyobb szerep.
Az sem fogott meg túlzottan, hogy melyik félnek mi a végjáték. A német lányok sorsa: a németek hazavinnék őket, de leginkább azért, mert ez jó fedezet, hogy hadi titkokat is kijuttassanak az országból. (Ki is van adva az ügynöknek, ha nem tudják elvinni a lányokat, inkább ölje meg őket. Ennyit arról, hogy fontosak lennének otthon.) Az angolok meg nem látnak bennük többe túszoknál.
Valahogy az egész történet kisszerű. Vannak tétek, de egyik sem érződik jelentősnek. A lányokból túl keveset kaptunk, hogy érdekes legyen, mi lett a sorsuk. Az ügynök, Miller kapcsán meg nem lehet tudni, mi az igazság, mi a valóság az elmondott történeteiből.
Zavart a sok befejezetlen szál is. Elkezdenek egy eseményt, a fő szál szempontjából eljátssza a szerepét, és az már nem zavarta a készítőket, hogy utána elsikkad minden. A rendőrt hasba lövik, eléggé rosszul van – meghal, megmarad, mi van? Az idős buszsofőr segít Miller szökésében és fenntartja az üldözőit. De mi lesz az öreggel? Megölik, elengedik? Még csak egy utalás sincs, Miller sem kérdez rá, amikor alkalma lenne rá. Tudom, mellékszereplők és a nagy egészben eljátsszák a szerepüket, de azért irritál, hogy szó nélkül, nyitott helyzetben tűnnek el. Az még rosszabb, hogy az iskola tulaja, aki szenvedélyesen az iskolának élt és a hely tulaja is volt, szintén lóg a levegőben. Az ki lett írva a végén, mikor zárták be az intézetet, de mi lett az asszonnyal? Tudom, nem lényeg, de ezek beakadnak az agyamba, és nagyon tudnak zavarni.
Kinézetre is tévés. Kevés a helyszín, elsősorban az iskola és a végén a hajsza a környékbeli tájon, még csak távolságokat sem éreztem. (A lányokat is gyalog viszik el a találkozási pontra, ahol a repülőt várják.) Az épületnek megvan a maga varázsa, de nem adja el önmagában a filmet.
Elnéztem, valahol érdekes is, egy új epizód a háborúhoz, rossz élmény sem volt és Judi Dench is játszik benne, csak egy mozifilmtől ennél messze többet várnék.
Hat perc éjfélig – 5/3 a más szemszöge érdekes, van alapja is. Csak éppen zavar a sok nyitva hagyott szál.
