Elraboltat kiszabadító, hit miatt vitába keveredő.
Doug újságíró, aki sikeres blogot is vezet. Ezen keresztény hitéről és meggyőződéséről oszt meg anyagokat. Egy alkalommal egy barátja házához kell kimenniük: a rendőrség szállt ki a közel-keleti férfi házába, akinek eltűnt a lánya. Doug egészen addig a férfi pártját fogja, míg meg nem látja, mi van a pincéjében. Egy elvakult, 
szélsőségesen iszlám férfi relikviái, aki láthatóan a terrorista képzés alapjait is megkapta. Nem sokkal az eset után felkérés érkezik egy interjúra, a Közel-Keleten, ahol a vallásról és hitről lenne szó. Bár Doug CIA elemző felesége, Elizabeth nem támogatja az utazást, a férjét nem tudja megállítani. A házasságukban ez az egyetlen nehéz kérdés akad: egy balesetben elvesztették a gyermekük, és a nő többé nem hitt Istenben. Doug nem fogja vissza magát, téríteni kezdeni az arabokat az interjú alatt. Mire észbe kap, már fogolyként ül egy börtönben és a neje indul a szabadítására.
A vallási kampány filmeket nem szeretem – gyakran ez a bajom a keresztény romantikus vagy ifjúsági filmekkel, hogy kiérzem belőle, mennyire meg akarnak téríteni. Így meg tudom érteni, miért sértette annyira az embereket, amikor egy beszélgető műsorba hívják meg a férfit, de ő az egészet elviszi az egy igaz hit kérdése felé és szinte nulla kompromisszumképességgel kijelenti, hogy a kereszténység az egyetlen és az igazi.
Mennyi bátorság kell ehhez? Biztos, hogy kellett. Pontosan tudta, hogy az iszlám követői nagyon nem bírják, ha valaki téríteni próbálja őket. Ugyanakkor őrültség is volt. De különben is volt a szereplőben hajlam a mártíromságra. Még valami, amivel nem tudok azonosulni. Az elvakult hit, ami az első helyen áll az életében. Csodálom is, hogy a házassága egyben tudott maradni, mert amennyire a férfi hisz, a neje annyira nem.
A vallás tehát központi elem a filmben. Próbál nem ítélkezni, és megvan annak a negatív fénye is, ahogy Doug nyilatkozik a műsorban. Csak éppen minden részlet azt támasztja alá, amit Doug is sugall. Az iszlám követői kínozzák és zárják be ártatlanul. Az elvakult iszlám hívő, bár az Államokban élt, képes volt a saját lányát halálra ítélni, mert a születésnapi buliján táncolt egy fiatalemberrel, aki az apjának ellenszenves volt. Utána meg hamis tanúzott egykori barátja ellen.
Nem képes arra a film, hogy egymás mellé tegye a két hitet és objektíven ábrázoljon. Sok klisé visszaköszön. Azért a propaganda szintet nem éri el, de annyira egyoldalú az ábrázolás, hogy azért kiérezni belőle a rejtett mondanivalót könnyen.
Nem is akar vallási dráma lenni, nagyon hamar arra terelődik át a súly, hogyan igyekszik Doug életben maradni, míg a felesége a megmentésén dolgozik. Elviszik akció irányba, csak éppen annak sem lesz meggyőző. Még valahol furcsának is találtam, hogy egy ilyen film végére betettek egy hosszú, üldözős akció jelenetsort. Ahogy vallattak, ahogy Doug intelligensen infókat juttatott ki a fogvatartóiról, az sokkal inkább illett a film első feléhez.
Túl egyértelmű is, ki a filmben a jó és a rossz. Egyértelmű szembenállások vannak, amit a vallásbéli különbség is aláhúz. Doug jó ember, míg egykori barátja hazug és gyilkos is. Doug és Elizabeth sikeres szökéséért kell drukkolni, és súlyát veszti, hogy az ellenük dolgozó ügynök azért lett ilyen, mert gyerekként szembesült azzal, hogy a származása miatt hogyan különbözteti meg negatívan a keresztény társadalom.
Egyszerűen nem kötött le a film. Ha jogi úton mentik ki, nekem izgalmasabb lett volna: így csak egyszer nézem, aztán feledem.
Hitetlen – 5/2,5 némileg a megtörtént eset volta adja el, de maga a film vontatott is, felületes is.
