Szerelembe eső, átokkal küzdő, nyomozós.

Gaspard már túl sokat csalódott és már nem is akar tovább küzdeni. Beéri annyival, hogy nyitva tartja az örökölt vízi éttermet és így a nagyanyja, anyja szellemiségét. Ugyan az apja és a minden lében kanál szomszédja szeretné, ha megint randizna, élni kezdene, erre nem hajlandó. Így nem kicsit kavarja fel, amikor az apja eladná az éttermet és valami másba akar fogni. Gaspard ekkor hall meg valamit, és talál a Szajna partján egy sérült, ájult sellőt. Kórházba rohan vele, majd hazaviszi magával és igyekszik ápolni. A sellő nem érti, a férfi hogyan maradt életben a közelében. Énekelt neki, és minden férfi, aki hallotta a hangját, olyan nagy szerelembe esett felé, hogy abba beleszakadt szó szerint a szíve. Mivel Gaspard él, beszélgetni kezd vele – közben egy dühös özvegy a nyomukban van, és ahogy a páros egyre közelebb kerül egymáshoz, úgy lesz ereje a lány hangjának Gaspard ellen is.

Mi a mai nap tapasztalata? Ne engedjem, hogy egy szép borító elcsábítson. A párizsi sellőre rákerestem, láttam a kifejezetten szép plakátjait. Ehhez hozzájött, hogy szeretem a sellős filmeket. A kis hableány volt az egyik kedvenc Disney mesém, sokat láttam a Csobbanást is… Miért is ne néztem volna meg?

Nem is indult rosszul a film. Hangulatosan alapozza, melyik félnek milyen az élete. Lula, a sellő énekel és ezzel öl, hogy életben maradhasson. Gaspard meg tulajdonképpen csak van két helyszínen: a hajón és a lakásában. A találkozás mindkettejük életében más, és indulnak az események.

Csak éppen innentől kezdve nem tudtam mit kezdeni a filmmel. Az túl egyértelmű, hogy ezek ketten egymásba fognak szeretni. Lula számára Gaspard az egyetlen, akit nem öl meg a dala és nem is akar ártani neki. Kedves vele és gondoskodó, ő meg olyan nagyon egyedül volt az anyja halála után. Talán ez a közös bennük. mindketten nagyon egyedül voltak.

Vannak helyes randik, vannak kis, humoros betétek: a szomszéd asszony kis akció, vagy Lula egyéb dolgai. Közben meg Milena bosszút akar állni, és némileg komikus hatásokkal nyomoz a lány után.

A gond talán az, hogy én el tudtam ítélni Lula tetteit. Nem volt szelektálás, nem volt semmi mérlegelés. Ha valaki a közelébe ment, már énekelte is a halálba. Olyan szempontból meg is tudom érteni, Milena miért akart annyira bosszút. A férje, Victor, orvosként rohant oda a sérült nőhöz, hogy segítsen. Meg kellett érte halnia. Ami akkor is kiakasztó, ha különben azon járt az agyam, mennyire nem találták el Milena és Victor párosát. Jóképű, fiatal férfi és egy nő, akit simán az anyjának néznék? Elsőre nem is tudtam eldönteni, hogy ez vicc, vagy komolyan kellene venni, hogy egy egymásért rajongó, szerelmes párról van szó? De a lényeg. Lula gyilkos, egy ponton még dicskeszik is azzal, mennyi emberrel végzett már. Miért kellene drukkolni, hogy happy end jusson neki? Mert szép és fiatal? Ahogy már fejtegettem, Milena idősebb, lényegesen rondább – de erkölcsileg az ő oldalára kerültem.

Meg olyan különös, ahogy ebben a filmvilágban kezelik a sellőt. Teljesen természetesnek veszik, még randira is megy vele a főszereplő. Senkinek a szeme se rebben a halfarkától, ami itt nem válik lábakká.

Szürreális – ez a látványban is megvan. Néha eszembe is juttatta Amelie csodálatos életét, de ebben nincs meg az a báj, ami abban megvolt.

Az érdekesnél kedvesebb jelző nem ugrik be róla, nem nagyon tetszett ez a film.

A párizsi sellő – 5/2,5 ez a mágikus realizmus, amit nehezen emésztek meg. Ráadásul a végét se szerettem.

A Mermaid in Paris / Une sirène à Paris (2020) - Trailer (English Subs) - YouTube