Megszállós, családi ügyeket rendező, harcot felvevő.
Carly fiatal volt még, amikor az anyja teljesen más ember lett. Az elkötelezett ápolónő a semmiből kezdett a Halál Angyalaként fellépni, még egy öregek otthonát is felgyújtott és hagyta bent égni az időseket. Elkapták, lecsukták és a lánya minden kapcsolatot megszakított vele, még a nevét is megváltoztatta. Egy régi baráton keresztül veszi fel vele a kapcsolatot egy orvosi cég. Olyan technikával dolgoznak, mely lehetővé teszi, hogy kómában levő
emberekkel is kommunikáljanak. Egy fejsérülést követően Carly anyja is ilyen állapotba került, de nem enged senkit a tudatába, a lánya lehet a kivétel. Ő csak azért egyezik bele a kísérletbe, hogy elmondhassa az anyjának, mennyire gyűlöli, amiért megtette azokat a dolgokat és magára hagyta. Ám rá kell jönnie, hogy semmi sem az, aminek látszik. A cég vezetői és orvosai, de az anyja is démoni titkot őriz, ami elszabadul és fenyegetni kezdi a nőt.
A szellemes, ördögűzős és démonos filmek az utóbbi időszakban nagyon mennek. Nem véletlenül jöttek már franchise-ok is létre az ilyesmikből. Ma meg különösen alkalmas az idő, hogy valami ilyesmit nézzünk.
A Démoni azért érdekes elsőre, mert Neill Blomkamp írta és rendezte. Ahogy ő mesélt űrlényekről, rasszizmusról és szegregációról, azt kevesen tudták utána csinálni. Az sajnos más kérdés, hogy neki sem sikerült még egy olyan filmet hozni, mint a 9-es körzet volt. Nem is készít sok filmet, de talán pont ezért az újdonságai érdekesek, hátha…
A Démoni a már emlegetett zsánerrel igyekezett valami mást kezdeni. Nem is ördögűzős filmnek indul. Ha nem tudjuk a címet, akkor sokkal inkább egy sci-fi alapokat kapó thriller lenne. Ahogy néztem, be is ugrott, hogy láttam én már hasonlót. Akkor Jennifer Lopez ment kirándulni egy sorozatgyilkos agyába – itt meg egy sértett lány megy az anyja fejébe.
Ahogy a tudománnyal és a modern ördögűző Vatikánnal próbálja feldobni a zsánert, attól kellene ennek valami másnak lennie. Csak éppen így sem tetszett a végeredmény.
Egyrészt, én untam a filmet. Azt tudom értékelni, hogy nem jump scream jelenetekkel pakolták tele. Így viszont nem volt benne olyasmi, ami ijesztett volna. Ahogy kezdődnek Carly látomásai, az nem látványos. Amikor megjelenik maga a démon, az is inkább furcsa és röhejes, mint ijesztő. Amikor jön a nagy leszámolás, hősnőnk fegyvert kap, akkor is inkább nevethetnékem lett. Ahogy a haldokló pap nyújtja át a tőrt, hogy ezt eddig a Vatikánban őrizték és micsoda szent ereklye… Szinte sajnáltam, hogy nem derült ki, hogy kinek a tőre volt korábban, azon is lehetett volna még vigyorogni egyet. Azt meg hagyjuk is, hogy az elmébe lépéskor hogy nézett ki a kép. Mint egy olcsó x-box játék.
Kiszámíthatóak a csavarok. Annyira a zsáner elemeit használta fel Blomkamp, hogy maga a megszállós rész semmi újat nem hozott. Hiába a tudományos körítés, ha különben semmi újdonság nincs benne. A démon ölni és megszállni akar, az anya védeni akarja a lányát, aki meg bűntudattól szenved, mert nem tudta, hogy az anyját megszállták és nem magától lett az öregek és betegek gyilkosa.
De valami nincs rendben, ha egy horrorból azok a számomra leginkább emlékezetes részek, amin mosolyogtam. Mint a már emlegetett tőr, vagy amikor a pap-doktorok azon tanakodnak, hogy meddig hagyják elmenni a démont, hátha az anya után a lányba is belemártaná a karmát.
De mutatja az esést az is, hogy egy ismertebb név sincs a stáblistán.
Nem néz ki jól, untam és ijedtség helyett derültem. Nem az év horrorja, az biztos.
Démoni – 5/2 az ötlet érdekes, de a kivitelezés, a színészek és maga a történet sem hozta a várt szintet.
