Kamaszos, nyári, elköszönő, saját álmot találó.
Elle igencsak kellemetlen helyzetben találta magát: meglepetésére minden egyetemre felvették, ahova jelentkezett. Várja a Harvard, és Noah már meg is kérte, hogy költözzenek össze. Ugyanakkor a Berkeley is felvette, ahol viszont a legjobb barátjával maradhatna együtt, és ez volt a közös terv gyerekkoruk óta Lee-vel. Elle 
halogatja a döntést, de végül Noah és Boston nyer. Cserébe a gyerekkori nyári álomkalandokat készül megvalósítani Lee oldalán, hogy kimutassa, attól, hogy nem egy városban tanulnak tovább, még legjobb barátok maradnak. A tandíj miatt dolgoznia is kell, és azt is megígérte, hogy besegít a nyári ház rendbe tételébe – segítenie kell az apjának az öccsével. Lee és Noah is igényt tart az idejére. Elle túlvállalja magát, és ahogy minden összeomlani látszik körötte, fel kell tennie magának egy nagy kérdést: mi az, amit maga szeretne magának?
Ezzel a Netflix egy újabb tinifilm sikerének mond búcsút a Fiúknak trilógia után. Meglepően korrekt zárást adtak neki, ha azért az utolsó jelenet nélkül meglettem volna. De nem is ez a lényeg.
Ebben a filmben is igyekeznek azt a hangulatot tartani, ami korábban is jellemezte a filmeket. Fiatalos, mozgalmas, humoros és szerelmes. Könnyed, gyorsan nézhető és emészthető, tele hangulatos elemekkel.
A könnyedséget kipipálták. Lee és Elle nyári feladatlistája működött. Van nem egy ifjúsági, ahol szintén listát pipálnak ki, fogadásból vagy egyéb okból. Nagyon soknál zavar, hogy vagy túlzottan extrém vagy éppen túl egyszerű a feladatsor. Itt megvan az egyensúly. Vannak valóban könnyed, egyszerű tételek, mint pl. a piteevő versenyen részt venni. Mások komoly szervezést és sok ember bevonását igénylik, mint egy menő étteremben táncos eseményt lebonyolítani. Jól néztek ezek ki, főleg a táncos az étteremben, nem véletlenül ezt emlegettem. Vidám, könnyed, jól nézett ki és nagyon fun.
A romantika már kevesebb, de ezzel nem volt bajom. Itt már látszik, hogy zárunk és itt nem azt választották, hogy úszunk a szereplőkkel a rózsaszín nyáltengerben. Itt bizony jönnek sorra a konfliktusok, és szerettem, hogy itt mernek reálisan dönteni a szereplők. Elköszönnek, amikor annak jön el az ideje. Fáj, szenvednek, de itt nem azt akarják nekünk eladni, hogy 18 évesen a szerelem jelent mindent és bármit feláldoznak érte. Érettebb az üzenet, a történet és még így sem válik szomorúvá.
(Ezért nem szeretem a zárást, mert ott bizony a romantikus lelkületűek kapnak egy kis teret, hogy beleképzeljenek pár dolgot a helyzetbe. Az elköszönés nálam jobban működött, mint a motorozás, ha értem is, hogy a kamasz célközönség miatt miért írták meg így.)
Nem egy hagyományos értelemben vett látványfilm, de az ifjúsági kategórián belül szépen kipipálnak mindent, ami látványelem lehet. Eleve a színészek, akik hozzák az eye candy faktort. Most sokat vannak fürdőruhában is, mondanom sem kell, hogy ilyenkor nem az intellektusuk kerül előtérbe. (De visszatért minden szereplő, ez is piros pontos.) Szépek a helyszínek, legyen az a tengerpart, vagy a lakások. Jó összeállításokat kapnak a színészek, volt benne nem egy olyan ruha, amin megakadt a szemem. Színes, vidám, hangulatos.
Mivel az alapregényt még nem olvastam, azt nem tudom, az eredetivel mennyire passzol össze, de filmként határozottan kedveltem ezt a sorozatot, és ezt a harmadik részt is önmagában. Viszlát Elle és Flynn fiúk!
A csókfülke 3. – 5/4 még hangulatos, a szereplők eye candy faktora is pipa és a mondanivaló is rendben.
