Természetfeletti lényes, elkárhozó, magyarázatot hamisító és kereső.

Eljött az apokalipszis ideje. Amikor megjelenik előtted egy angyal, akkor közli veled, hogy pontosan melyik nap, melyik percében el kell kárhoznod. A megjelölt percben természetfeletti lények érkeznek és egy alapos verés után végeznek a kárhozottal. Az első eset idején még kevés a hívő. A koreai rendőrség gyilkossági ügyként vizsgálja a halálesetet, és mindennapi válaszokat vár. Jin Kyeong-hoon nyomozó egy vallási vezér nyomába szegődik, aki hirdeti, hogy Isten megelégelte az emberiség bűneit és így mutatja meg, ne tovább. Jeong Jin-soo hamar válik tömegimádat tárgyává, és megvan a terve, hogy mindenkinek megmutassa a rideg tényeket: élő adásban mutatná meg a tévében, ahogy egy nő elkárhozik. Ám neki is van egy titka, amelynek a rendőr a nyomára akad és így neki kell eldöntenie, milyen irányba haladjon tovább a világ. Évekkel később egy fiatal producer bukkan rá ugyanerre a dilemmára: pár órás újszülöttje megkapja az angyali jelenést. De mi bűne lehet egy pár órás csöppségnek?

Lassan meg kell barátkozni a gondolattal, hogy olyan neveket jegyezzek meg, mint a Jeong Jin-soo. Jelenleg ott tartok, hogy a szereplőket arcról meg tudom különböztetni, de a nevek még nagyon nem mennek.

Szerencsére ez a történet nem annyira bonyolult, hogy így ne boldogultam volna vele. Az évad 6 részből állt és ez két, 3-3 részes egységre oszlik. Az elsőben megnézhetjük, hogy a fentebb emlegetett Jeong Jin-soo (különben ez az egész a keresztneve, vagy az egyik a vezeték? És melyik?) hogyan és miért formálja a világ gondolkodásmódját a jelenésekkel kapcsolatban. A másik 3-ban pedig megnézhetjük, hogy merre haladtak aztán tovább.

Nem tudott nem eszembe jutni, hogy még a legjobb szándék is milyen rémes eredményre vezethet. Mert meg tudom érteni, miért alakították így az egyházat és az eseményeket. Adott egy keretet, amiben hihetnek és elkerülték a káoszt.

Csak éppen a második részből megtudjuk, hogy az emberi hatalomvágy és elvakultság a jó szándékot is hogyan változtatja valami diktatórikus és elnyomó rendszerré. Így már kicsit más lesz a kérdés: mennyit lehet feladni a viszonylagos nyugalomért? Az igazság ugyanis nem értelmezhető, nincs benne logika. Az ember mindig keresi a léte értelmét, és ha tetszik, ha nem, a tömegek szeretik, ha megmondják nekik, mit csináljanak és miben higgyenek. Könnyebb, ha nem kell a felelősséget cipelni mindenért, mert van, aki dönt helyettük.

Szerettem, hogy mennyire rímel össze a két történetrész. Mindkettőben az élő közvetítés lenne az emberek eszmélésének eszköze, mindkettőben a jelenlegi rendszerrel kell szembeszállni. Csak éppen az eredeti rendszer nem volt annyira elvakult, mint a második részben. Hiszen az első felében senki nem tudta, mit higgyen és gondoljon – a másikban egy csoport már tud mindent, és kész a tényeket elferdíteni és hamisítani, hogy a saját hatalmát megőrizze. Mert bárki bármit is mond, Jeong Jin-soo hagyatékának már nem az volt a célja, hogy az emberek egyensúlyérzetét fenntartsa. A vezető akarta a hatalmat és így tartotta meg. Azért, azt megnéztem volna, ha neki jelenik meg az angyal, mit tett volna.

A két történetszálat kevés közös szereplő köti össze, de ez pont elég ahhoz, hogy az eltelt idő ellenére is megmaradjon a folytonosság.

Eltalálták a sorozatban, hogy a horror – thriller alap mellett olyan kérdéseket is boncoljon, amelyek túlmutatnak a történeten. Ugyan nekem fura volt, hogy pont egy koreai sorozat kezd ennyire Istenről és hitről elmélkedni. Nem is tudtam, hogy ennyi a keresztény arra, valami ázsiai vallást, mondjuk a buddhizmust jobban el tudtam volna képzelni arra.

Talán ez is a titok nyitja: simán nézhető egy nyomozós, bűnügyi elemeket is tartalmazó szórakoztató thrillernek, miközben örök kérdések vannak a háttérben. Ad szimpatikus szereplőket, vagy éppen nagyon utálhatókat, és nem is lehet kiszámítani, kivel mi fog történni. A végén még mindig meg is vagyok lepődve – eszembe nem jutott volna, hogy ez lesz a baba és szüleinek a sorsa.

Amit azonban nem szerettem: a külcsín. Amennyire furának találtam a keresztény elemeket – bár koreaiul nem tudok, simán lehet, hogy amit itt angyal meg hírnök, Isten meg hasonlókként emlegetnek eredetileg más volt – annyira nem illenek a megjelenítései a mitológiába. Amit ők angyalnak neveznek az simán ijesztő és nem is tudom, milyen elnevezés illene rá. Ha görög mitológia lenne az alap, inkább szibillának hívnám, de angyalnak… A lények is, amelyek eljönnek a kárhozatot elhozni. Azoknál már a külcsín működik: robosztus, ijesztő, másvilági és megy hozzá a furcsaság. Igaz, nincsenek is olyan képzettársítások mellettük, mint ami az angyal hallatán az eszembe jut.

Mivel magyarul is jön hamarosan az eredetijéül szolgáló képregény, ki fog derülni, mi merre és van-e tovább. A cselekmény különben simán megengedné, hogy legyen egy második évada is. Bőven van merre haladni innen.

Hellbound – 5/4 a mitikus lények inkább furák a szememnek, mint ijesztőek, de szerettem, ahogy a thriller/horror máz alatt komoly kérdéseket dob fel.