Valódi esetet bemutató, nőket átverő, bosszút álló.

Cecilie norvég lány, aki London él és dolgozik. Disney meséken nőtt fel, és azt a nagy szerelmet keresi, amit ott látott. Mai lány, a keresés eszköze a Tinder. Itt találta meg Simont, aki elsőre minden volt, amit a lány keresett. Jómódú, elegáns és komoly kapcsolatra vágyott. Már az első randi luxus körülmények között zajlott és külföldre is elvitte magával a lányt, természetesen mindent Simon fizetett, aki egy gyémántokkal foglalkozó nagyvállalat fejeként könnyeden megtehette ezt. Mikor már a közös lakást keresték, Simon telefonon jelezte, mekkora a baj. A vetélytársai az életére törnek, rejtőzködnie kell és nem használhatja sem a kártyáit, sem a bankba nem tud elmenni. Cecilie mindenét neki adta, kölcsönöket vett fel a kedvéért. Közben a svéd Pernilla szintén a Tinderen keresi az igazit. Párba áll Simonnal – a szikre nincs meg, de nagyon hamar jó barátok lesznek. Simon magával viszi nyaralni, mindent áll. Majd jön az üzenet: nagy a baj, pénz kell sürgősen. Mire a két nő észbe kap, már egy csaló mindenüket elvette. Cecilie a rendőrségtől semmit nem kap, így a médiához fordul. Lassan felfejtik, milyen mély Simon hálója.

Mai történet, és már szinte városi legenda. Az átverőművészé, aki mindenedtől megfoszt, és egészen a végéig nem is sejted, hogy a neten megismert arc mögött milyen más a valóság. Mert az Internet, amilyen nagy lehetőség, olyan veszélyes is. Ahogy mondtam, már városi legenda és kissé közhely is.

A történet varázsát nem is az adja, ami konkrétan történt. Sokkal inkább az, hogy ez valóban megtörtént, nem csak egy szórakoztató filmet nézünk. A nők valóban átélték, amit elmesélnek, és amit nekünk a készítők filmszerűen le is vetítenek.

Mert így néz ki ez a történet: a kiemelt szereplők elmesélik a maguk történeteit: Cecilie, Pernilla, az újságíró, aki megkapta az esetet és lenyomozta Simont. Ők mesélnek, néha őket látjuk, néha csak halljuk, és mozgóképben látjuk a történéseket. Nem igazi film, de majdnem olyan hatása van.

Az pedig, ahogy az emberek reakcióit és érzelmeit meg lehet figyelni az interjúkban, az adja a történetben a pluszt. Nem is lehet színészi játékot vizsgálni itt, inkább pszichésen érdekes, hogy pl. Cecilie még mindig milyen ragyogó szemekkel meséli a megismerkedés történetét, vagy amikor még azt hitte, hogy megéli a maga tündérmeséjét. Ha nem az a cím, ami és nem tudod, mit kezdesz el nézni, simán azt lehetne hinni, hogy egy gazdag fiú – szegényebb lány szerelmi sztorit mesélnek nekünk. Nagyon átjön, hogy Cecilie mennyire mesebeli szerelem hívő, és mennyire ezt akarja még most is. Nem kell kimondania, nem is mondatják ki vele, látni. Pernilla sokkal inkább két lábon áll a valóságban, mint a másik nő.

Tulajdonképpen korrekten összerakták, de lehet, hogy nekem jobban esett volna, ha jobban megpörgetik. Olyan hosszan mesélik a még romantikus álommesét, amikor hiába próbálják visszaszerezni a pénzük, Simon mindig kisiklik a kezeik közül… Néha már untam is, amikor ugyanazt magyarázzák háromféleképpen, ráadásul duplán, mert Simon nagyjából ugyanazt játszotta el mindenkivel.

A vége – az nem is tudom, hogy a valóságunkat teszi szürreálissá, vagy a sztorit. Meg lehet nézni, melyik szereplő hol tart ma. Ha nem „félig üres a pohár” szemléletű ember vagy, nehéz elfogadni, hogy igen, tényleg csak ennyi.

Egyszer érdekes volt, de hosszadalmas is.

A Tinder-csaló – 5/3 meglepően hosszú, bár érthetően elmondott történet. A végimenetel, ami azért furcsa szájízű.