Vándorló, megélhetésért dolgozó, közösséget találó.

Fern szinte egyszerre vesztett el mindent: a munkahelye megszűnt, azzal együtt elveszett a céges ház is. A férje súlyosan megbetegedet és hiába a gondos ápolás, az asszony megözvegyült. Pénz és lehetőségek nélkül egy buszba költözik be, ideiglenes munkákat vállal és új emberekkel ismerkedik. Karácsony környékén az Amazonnak csomagol, részt vesz szüreteken, gondnoki állást vállal. Kedves és barátságos nő, akinek egy ismerőse ajánlja Dave csoportját is: ők olyan vándorok, akik időnként összeülnek és egymástól tanulják, hogyan lehet ezt az életmódot minimális forrásokból is fenntartani. Fern veszi sorra az akadályokat: túlél hideget, a testvére segítségét kéri a busz meghibásodásakor, és amikor egy barát, Dave otthont lel a fiánál és annak családjánál, egy helyet a nőnek is felajánlanak.

A tavalyi évben kevés új és/vagy jó film tudott megjelenni. A társaságok visszafogták azokat a filmeket is, amelyektől a nagy bevételt várták, azokat is, amelyektől a díjakat. Így a tavalyi Oscar sem lehetett igazán érdekes.

Nem kicsit lepett meg, hogy mégis értelmes film kapta tavaly az Oscart. A nomádok földjétől eddig ódzkodtam, pedig 3 fontos kategóriát is nyert: legjobb film, rendező és női főszereplő. Végre rászántam magam, és igen. A tavalyi szezon gyenge volt, de ez a film ettől függetlenül megérdemli, hogy megnézze és elgondolkozzon rajta az ember.

Egy olyan életformát mutat be, amit elképzelnem is nehéz. Mennyire minimalizálni kell a tulajdont, mennyire nincs benne stabilitás és mennyire veszélyes is. Ugyan a film olyan példát nem hoz, de könnyen el tudom képzelni, mennyire könnyen lehet tragédia egy ilyen közösségben. Ha jönne egy gyilkos, vagy egy felbőszült banda, akár kamaszok is, rájuk támadnának, mit tudnának tenni? Nagyon könnyű célpontnak tűnnek. Igaz, mit akarna bárki is elvenni tőlük? Idősek, a megélhetésre se telik és nincsenek értékes dolgaik, még az alapok is alig. Ezek nem lakóbuszok, csak átalakítottak. Hányan lennének egyáltalán hajlandóak vödörbe üríteni, aztán mi lenne, ha megtelik a vödör? Azt nem lehet csak úgy kiönteni.

Folyamatosan egyensúlyoz a film, hogy mi a pozitív és mi a rémes ebben az életmódban. Egy olyan fokú szabadságot nyújt, ami szintén ritka. Mehetnek, amikor akarnak, tényleg semmi nem köti őket. Azt néznek meg, úgy kapcsolódnak a természethez, ahogy mások nem tudnak. Cserébe ott van az a sok kényelmetlenség és veszély. Sikerült elérni, hogy ne sajnáljam a nomádokat. Van jó, van rossz a napjaikban, de harcosok és boldogok tudnak lenni az életükben. Még a halál is a saját szabályaik szerint jön értük.

Nem éreztem idealizáltnak, de nem túl nyers és nem is édes. Nem tudom, hogy mennyire valós, amit látunk, de el tudtam képzelni, hogy az. Őszintének hat.

Élettel teli, kedves szereplők sorát is kapjuk. Akiket nem tört össze az élet, pedig elég borzalmas dolog esett meg velük. Nyíltan beszélnek arról, hogy az öngyilkosság helyett miért az életet választották, komoly traumákat éltek túl, és mégis, mennyire tudnak nyitni mások felé és segíteni. Talán ez az, ami innen idealizáltnak tűnik. Ahogy itt a felebaráti szeretet virágzik és tele van követendő példával a cselekmény.

Frances McDormand sem véletlenül díjnyertes a filmmel. Bár nála is megvan a ronda külső + drámai élet kombináció. Nicole Kidman, Halle Berry, Charlize Theron és még sorolhatom, akik így nyertek szobrot. (Bár igaz, McDormand nem az ő küllemükkel bír.)

Ha már szereplők, jót mosolyogtam azon, ahogy a neveket megtartják vagy kis változással használják. David Strathairn lett Dave. Francis Fern, Linda May Linda, Peter Spears Peter.

Mindezek mellett igényes film is, szépen filmezett. Nem szórakoztatásra való, és nem is egy tucatfilm. Vajon mi követi 2022-ben?

A nomádok földje – 5/4,5 igényes, szépen elmesélt történet, ami se nem dráma, se nem komédia, de nagyon őszintének hat és gondolkozásra késztet az életformánkról.