Mielőtt jön a zárófilm, behozom magam a 2 évaddal, ami még visszavan Az utolsó királyságból. A negyedik a soron következő - ennek még a könyves alapját is olvastam.

Uhtred nagyjából békében él a világgal: a titkos szeretője Aethelflead királynénak, és igyekszik megbékélni azzal, hogy a fia Alfrédnak hála a vallást választotta a családi örökség helyett. Amikor lehetősége nyílik visszavenni a családi várat, meg is ragadja. Nem lesz jó vége - a nagybátyjával még csak elbírna, de a visszatérő unokatestvére már nehezebb dió. El is keseredik - mi dolga neki még a világban? A férje rossz döntései miatt azonban Aethelflead bajban van, és Uhtred rohan megmenteni a szeretett nőt - közben a lánya is veszélybe kerül, akit szintén vissza akar kapni.

Ráismerni az alapanyagra, de izgalmasan változtatták sorozattá. Mivel van, ami nagyon más, meglepő is tud lenni több ponton. Azért érezni, hogy két regény volt az alap, és hol végződik az egyik, kezdődik a másik történet.

Vannak nagy csaták, politikai ármánykodás és olyan húzások, hogy néha nagyon forgattam a szemem. Vannak itt nagy játékosok, és már csak az is izgalmas önmagában, hogy egy olyan egyenesen ember, mint a főszereplő, mit tud kezdeni egy ilyen légkörben. Rendben, az elején még káröröm is akadt bennem bőven. Alfréd özvegye, amikor még élt a férje, nem egyszer nehezítette meg Uhtred életét, és most, hogy az apósa átveszi az ő helyét a fia mellett, rá kell döbbennie, mit tett másokkal és ez milyen következményekkel jár. Amikor most ezt vissza is mondják neki...

Kellően látványos is - már írtam, de ennek a sorozatnak jót tett, hogy átvette a Netflix. Megjött a pénz is, amivel izgalmas csatákat rendeznek, és a szereplők sokfelé járnak, látunk vidéket és városokat, ostromokat meg egy csomó minden mást is.

Az állandó szereplők jöttek vissza. Szintén rendben. Ugyan David Dawson veszteség volt a karaktere halálával, de van utánpótlás. Alexander Dreymon is egyre többet ki tud hozni a karakteréből, érezni, hogy az egykori heves harcos felnőtt, vezetővé érett. Éppen csak azt tudnám sérelmezni, hogy meg sem próbálják öregíteni a színészt. A gyerek, akinek a születésekor már saját gyereke volt, már felnőtt, király, van három gyereke - ő meg úgy néz ki, mint aki csak annyit öregedett, mint amennyi idő a forgatások között eltelt, és nem évtizedeket, mint a történet szerint. Rendben, szívesebben nézni a fiatalos hős küldetéseit, de ha kicsit is belegondolunk, mennyi idő telt el a sorozatban... Talán jobb nem is számolni.

De a történet jó, sok színészt bírok is, és a következő évad alapját még nem olvastam. A lendületem is megvan, szóval. nézem is majd tovább, hogyan egyesül Anglia.

Ha már országok egyesítése: a napot egy történelmi filmmel kezdtem, ez volt az Észak királynője. I. Margit története, aki egy unióban egyesítette a dánokat, svédeket, norvégokat. A cél a német lovagrend megállítása, akik nagyon szívesen meghódították volna északot is.

A történet nem csatákról, nem harcról szól: ebben inkább az ármány a lényeg. Nekem kicsit eszembe juttatta a Rózsák háborúját: ott érezhette úgy magát Erzsébet, Henrik király felesége, amikor egy lázadó majdnem sikerrel járt, azt állítva, ő Richard, a fiatalabb öccse és az apjuk trónjáért jött. De elbukott, elfogták, és dönteni kellett a további sorsáról.

Itt Margit tart azon a ponton, hogy már szinte minden megvan, amire az életét feltette. Az unió létrejött, és az örököse, Erik eljegyzéséről tárgyal az angol király lányával, ami katonai szövetséget is jelentene és ez által védelmet a németek ellenében. Éppen ekkor bukkan fel egy férfi, azt állítva, ő Olaf, Margit fia és a törvényes király. Margit azonnal csalónak mondja, de a meghallgatáson meginog. Lehet, hogy tényleg a fia tért vissza? Ám nem hagyhatja számításon kívül, hogy mindez kitől ered, mit terveznek a németek. Az anya és a királynő harcol a belsejében, miközben az örökössé tett Erik nem tűri, hogy úgy söpörjék le a tábláról, ahogy egykor felhelyezték rá.

A nő drámája: mit áldozzon fel, ez tölti meg a filmet. Így a színésznőnek, Trine Dyrholmnak kellett eladni a sztorit. Izgalmas volt nézni, és körötte a sok intrikát is.

A ruhák, az ékszerek is lekötöttek - legalább annyira, mint ahány féleképpen befonták a nő haját és a fejére tekerték. Tudom, apróság, de megelevenítettek egy már letűnt kort - és ilyesmik adták a látványt, mert ez egy per, egy női belső harc története - itt nincsenek olyan csaták, mint a The Last Kingdomnak. Ezt a viszályt ármányokkal és alkukkal vívták meg.

A végső döntés... arról jót lehetne vitatkozni. Megérte? A történelem a királynőt igazolta, de jobb bele sem gondolni, mit adott fel, mint ember és nő/anya. Eriket minden esetre alaposan megutáltatták velem a végére.

Dráma kedvelőknek is érdekes, de történelmi filmnek sem rossz. Csak ne akciót várjon senki - akkor inkább Anglia egyesítését kövesse Uhtred oldalán...