A Marvellel tartottam egy kis szünetet – a filmekbe már belefáradtam. A sorozataikat szívesebben nézem, de ha már nézem, kellene tartanom a sorrendet is. A lényeg, neki kellene állni a Moon Knight kalandjainak, de akkor szintre kellene hoznom magam.

Első lépésként Hawkeye karácsonyi kalandjait néztem meg. És igen, újfent megvolt az élmény: a sorozattal jobban ki vagyok békülve, mint a filmekkel, amiket még meg kellene néznem.

A Végjáték után vagyunk, és Clint Barton igyekszik visszarázódni az életbe. Csak éppen sok mindent vesztett, van nem kevés bűntudata is. A családdal töltené a karácsonyt, ám felbukkan a Ronin jelmez, ami a csettintés utáni élete mementója és veszélybe kerül miatta egy fiatal lány. Mire észbe kap, már együtt dolgoznak Kate-tel és a jelmez visszaszerzése összeesküvést, bűnbandát sodor eléjük.

A filmben sikeresen keverve van egy családi, karácsonyi film és egy akciófilm. Bár derülnek ki rossz dolgok és családi szenny, halnak is a szereplők, mégis, kedélyes és jó hangulatú az egész. Clint kelletlenül áll hozzá az új társához, de hamarosan tanár – diák és baráti kapocs épülget köztük. Van egy cuki kutya – tényleg az, nem véletlenül került fel a plakátra is. Kicsit másképpen önti ránk a családi összetartás Disney üzenetét, mint ahogy megszokhattuk. Clint és Kate számára is fontos a család, ahogy Yelena és Maya tetteit is az motiválja, hogy a szeretett személyért tenni akarnak, annak elvesztése után is. Csakhogy, itt nem ír mindent felül a családi összetartás.

Hiszen Kate személyében új hőst köszöntünk, aki most tanulja, hogy mit jelent Bosszúállónak lenni, egy hősnek mennyi mindent fel kell áldoznia. Bár az anyja az egyetlen családtagja, szeretik is egymást, ez nem jelenti azt, hogy a hősök elveit feladja érte. Aki bűnt követ el, annak azért meg kell fizetnie. Aztán a végére Kate a választott családjával töltheti a karácsonyt: Clint viszi haza magával és egyből úgy fogadják, hogy látszik, nem csak harcosként, de családtagként is lesz a Barton-családban helye. De mondhatnám Maya példáját is, aki egy árulást meg tud bocsátani, de képes végezni a szeretett személlyel, amikor az továbbra is más úton haladna.

Van humor Kate szerepbe rázódásával, a melegítős bandával – képesek azon merengeni, hogy kire hasonlítanak a melegítőikkel -, a kutyával és Yelenával is. Akció jelenetek közepébe is képesek mosolygós, cuki jeleneteket tenni – Clint a karácsonyfán a bagollyal.

Íve van, humora és a végére a látványt is nagyon feltekerik. Alapból látványos, amikor Clint és Kate harcolnak, de a végére jönnek a spéci nyilak és a nagy tétek is. De nem csak lőnek, harcművészek is, és ezt is alaposan kihasználják a filmen. Maya lábáról meg felrémlett előttem a Kingsman egy harcosa, csak éppen Maya még olyan messze nem ment el fegyverkezésben.

De, hogy arról is írjak kicsit, amin azért fennakadtam. Az a musical, a Rogers. Az valami nagyon kegyetlen. A szövegben is van pár sor, amin fennakadt a szemem, de a jelmezek is fájtak. Elsőre kb. nem hittem a szememnek, a végére megismételve plusz jelenetként már azon kezdtem agyalni, hogy csak nem lesz képes a Disney előállni a Bosszúállók musicallel? Mert ezt a dalt nagyon profin összerakták színpadképpel együtt.
Valamint, többször éreztem úgy, hogy meg kellene lepődni, de addigra már rájöttem, hogy az hogyan történt. Konkrétabban az óra gazdája, a SHIELD ügynök személyazonossága, akit Clint védeni akar. Nagyon sok nyom van rá korábban, és nem csak az orosz nyelv. A másik, hogy Kate családjában ki az, aki a bűn útjára lépett és gyilkoltatott is. Túl egyértelmű, bár a Marvel soha nem a csavarosságáról volt ismert.

Végül, a sorozat főgonoszának személye. Gyorsan feltűnik és eltűnik és olyan semmilyen ebben a formában. Pedig az izgalmas kérdés, hogy vajon mit jelent az, hogy a Daredevil sorozatból nem csak a karaktert vették át, de a színészt is, aki játszotta. Többet érdemelt volna.

De összességében tetszett a sorozat, és ha elég erőt gyűjtöttem, akkor nézem az Örökkévalók kevésbé örökkévaló kalandjait is.