Először is, az első rész jól prezentálta, hogy mire lehet számítani a sorozattól. Amiket annak kapcsán leírtam, nagy arányban meg tudnám ismételni az egész sorozatra kivetítve is. De azért nézzük, mit rejtenek még a kisállatok kalandjai a Netflixen.

Fontos, hogy folyamatosan bővíti a szereplő állatok skáláját. Alapvetően lineárisan halad, és ha egy kisállatot nevesít, elkezdi megmutatni a történetét, vagy abban az epizódban, vagy a következő párban eljuttatja addig, hogy túléli a kölyökkorát és jó esélye lesz felnőni. Ahogy gondoltam, nem hoztak a készítők olyan kisállatot, akinek nem jött össze a túlélés. Ugyan pakolják eléjük a veszélyeket és a kihívásokat, akik a középpontban vannak, nem lesznek vacsora vagy baleset áldozatai.

Változatos helyszínek és állatfajok kerülnek sorra. Talán az ismertebb állatok kapják a nagyobb szerepet: oroszlánokat és majmokat többször is nyomon követ, és az emlősök kapják a fókuszt. Vadkutyák, sarki róka, elefánt, delfin és még sorolhatnám. Mellettük tűnnek fel madarak.

A kedvenc… nem is tudom. Ha családot kellene választanom, az elefántoké lenne. De, mint történet, ütött a teknősé, a pingvineké vagy éppen a sarki rókáé. Bár, azt is megfigyeltem magamon, hogy nagyon bele tudtam élni magam annak az állatnak a helyzetébe, aki éppen a középpontban volt. Egy kivétellel: a kakukk. Ott komolyan sajnáltam az eredeti fészket, a szövőmadarakat és ritka ellenszenvesnek találtam a kakukkot – fiókának, vagy korábban az anyaállatot is.

Történeteket mesélnek, és igyekeznek humorosan, mesésen tenni. Azt is érezni, hogy van törekvés arra, hogy a részek önállóan értelmezhetők legyenek, és gond nélkül lehessen váltani a részek között. Mindegyiknek van egy fő témája: pl. az ellenséges környezet, a nagycsaládi viszonyok, és ez határozza meg a részbe kerülteket. Ha visszatérő szereplő van, az alapokat minden részben elmondják, gyakran még a mondatok is majdnem egyeznek, így nincs olyan érzete az éppen abba a részbe belenézőnek, hogy valamiről lemaradt, amit korábban látnia kellett volna.

Profin van filmezve, szép és jó nézni. Még a szemérmest is hozzátenném. Bőven van benne húsevő, látunk vadászatot is, de nem véres a műsor. Néha a megrendezettség érzetét is keltette bennem, hogy pl. a sarki róka a zsákmánnyal beugrik egy bokor takarásába, és nem a kamera előtt kezdi el kibelezni a fogott madarat. (Azt nem is értettem, mikor halt meg a szerencsétlen madár. A róka szájában még vergődött, aztán egyszer csak nem mozgott tovább. Pedig nem törte ki a nyakát… szívrohamot kapott?) De mondhatnám azt is, amikor a jaguár a tengerpartra vonult teknősért – a kamera éppen akkor és úgy fordul, hogy ne kelljen látni, amit nem akarunk.

Tanulságos, emlékezetes és nagyon állatbarát. Számomra élmény volt, és valóban sok mindent megtudtam belőle, amiről eddig fogalmam sem volt – még olyan állatról is, amit különben kedvelek, mint a delfinek.