Lehet, hogy csak azért, mert lefejeltem az ajtót és fáj a fejem, de most jobban tetszettek a heti nézős magyar sorozataim, mint általában. De, előtte kicsit szörnyülködni fogok.

Hiszen a Bull (s06e20), amiről elsőként beszámolok. Tipikusan olyan rész, amit rossz évad- vagy sorozatzárónak hívnék. Egy visszaemlékezés, a megtett utat végiggondoló epizód, amiben igazán semmi sem történt.

Vagyis, Bull apja meghal, és a férfinek kiesik pár óra másnap. Nem a Másnaposokat idézve keresi az emlékeit, hanem beül egy pszichológushoz, és átgondolják, mi minden történt vele az utóbbi időszakban, hogyan változott az élete és ő maga is. Röviden: tiszta unalom.

Átveszi az évad nagy – gúnyos nevetés – eseményeit, mint Astrid elrablása, vagy amikor esküdt lefizetéséért börtönbe akarták zárni Bullt. Átbeszélik, hogy mennyire fontos neki a felesége és a lánya, ők jelentenek neki mindent. Végül, összevetik, hogy mennyire hasonlít vagy sem az apjára, akivel nagyon rossz volt a kapcsolata.

Nekem csak az jött le, hogy régen mennyivel jobban szerettem ezt a sorozatot. A régi képek, amikor még voltak érdekesebb ügyek, és a színész sem nézett ki a saját felfújt verziójának. Rossz nosztalgia, ha csak arra jutok, hogy korábban minden téren jobbak voltak. A konyha pszichológia meg egyenesen fárasztott. Rendben, egy poénnal próbálkoztak, de nagyon hamar leesett. Túl sok az utalás és az elszólás, hogy ne jöjjünk rá hamar, hogy kivel/mivel beszél igazán doktorunk.

Akkor, evezzünk jobb vizek felé. A mi kis falunk (s06e15) kedélyes nevettetés és helyzetpoénok felé ment el. Sváb és Bazsó duója nagyon működött, ha esetlennek is tűnnek az olyan poénok, hogy a látását ideiglenesen elvesztő Bazsó mellett Sváb mindennek nekimegy és Bazsó kienné a vagyonából a ténykedését nem látó barátját. Hogy ismételjem magam, a színészek viszik a hátukon, és ez ’a barát is, de bosszantom is’ felállás működik.

A másik szálon a püspök igyekezett betegeket szerezni az unokahúgának – ez már kevésbé kötött le, és megint jöttek a ’Jani atya, mint férfi’ poénok is, amelyeket 6 évad után már egyáltalán nem találok viccesnek, bár eleinte az apja beszólásain – ok, elég sokáig – jól szórakoztam. De annak nem fogok örülni, ha Teca távozása után a doktornővel fogja szekálni az unokára vágyó atyja. Viszont, azt még bírom, ahogy a doktornő rácsodálkozik a helyi viszonyokra. Piroska nagyot alkotott, nem is tudom az ő beszólásai, vagy a doktornő reakciója mosolygósabb.

Plusz, most kaptunk egy új játékot is. A pénz kihúzása a sörösüvegek alól olyasmi, amit baráti társaságban otthon is el lehet sütni.

A séf meg a többiek (s01e09) már kevésbé tetszett. A sorozatot és a sztorit szeretem, de azt nagyon nem, hogy csak újra megnézem magyar színészekkel, amit már láttam. Hol van a helyi vonal? Mitől lesz ez magyar, és nem az Igen, séf? Még mindig nincs erre válasz.

Különben az a rész volt, amikor az apja, vagyis Győző séf próbál vigyázni a kislányára, akit ennek-annak lepasszol, és mindig baj lesz belőle. Értem, ez a cuki faktor, a kislány a hatalmas mosolyával. Sajna, belőlem kimaradt az a bizonyos gén, úgyhogy egy kisgyerek nem fogja nekem eladni a részt. Ahogy az sem tud érdekelni, hogy a valóságban kinek a lánya. Ahhoz az egyik Jolie-Pitt gyereknek, vagy Ryan Gosling/Reynolds egyik lányának kellene lennie minimum…

Viszont, ’Hurka a cukrász mellett kukta’ történet mosolygós lett. Nem az esetlenség miatt, aminek nem is értem az alapját. Milán eleve azzal kapta a meghívást a Monet-ba, hogy az egyik süteménye tetszett a főnöknek. Akkor miért lett neki teljesen idegen a sütik világa, annyira, hogy még a tésztagyúrás is nagy kihívás lett? De a lesérült cukrász mellett jópofán serénykedett, meg az agyára ment – bár az a francia akcentus gyilkos… Túl van tolva, de legalább ült a ’Kinyalhatod.’ (A maradék olvasztott csokit, mi mást?)

Végül, lement A besúgó első évada, és az utolsó 3 részt egyben néztem meg. Jól is illettek egy tematikus blokkba: Geri lebukik és manipulál. Az áldozatból érik az elkövetővé válás.

De, az tetszett, hogy végig megtartottak egy dupla szűrőt. Geri sem szereti a rendszert, és úgy szolgálja ki, hogy közben ki is játssza. Ő lesz az, aki a konfliktust és a bajt okozza, de egyben az is, aki meg is oldja. Majdnem a kettős ügynök állapotában van, és ez bejött. Kellett ez, mert csak ezért nem válik Geri negatív figurává. Valahogy ezt éreztem a végén is kimondva Kata részéről: besúgó, ugyanakkor ő az, aki végig a jó döntéseket hozta. Az oldja kissé Judit ítéletét, aki nem tudva, kinek mondja, azt vallja, a tartótisztnél csak a besúgó rosszabb. Akkor mi is Geri felett az ítélet? Mert nem csak egy besúgó. De az jó, hogy ezen lehet merengeni a sorozattal. Én még nem döntöttem.

Alakul Geri kapcsolata Kiss tartótiszttel is, duplán is. Egyrészt, Geri már nem fél tőle, őt is manipulálja és használja. Másrészt, kiderül, hogy Judit kinek a lánya. Meg lehet nézni, hogy az első felállás mivé válik most: Gerit zsarolhatták az öccsével, az egyetemmel, de ő is megtanulta a leckét. Pokolian ráérez a másik gyenge pontjára és visszazsarol. Nem csak Kiss, feljebb és a lázadóknál is működik ez a taktika. Ő is megfogalmazza, már az említett beszélgetésnél és korábban a focista fiúnak. A család a gyenge pont, ha azt fenyegeted, a másikat mindenre rá tudod venni.

Minden részben van egy fő veszély, egy lebukási kockázat, és minden részben azt játssza ki a fiú. Ahogy erre ráérez a politikai színtéren, a magánéletében is lép egyet. Itt is hatalmas különbség van a bátortalan, Juditot megszólítani is alig merő srác, és a végén a lánnyal járó megabiztos egyetemista között. Lehet is merengeni, előnyére változott-e Geri. Az biztos, hogy életképesebb. Nem véletlenül sakkozó, minden téren sakkozik. Amint megtanulta a szabályokat, nehéz megverni.

Van a részekben egy visszatérő dinamika, de mivel csak 8 rész az egész, nem volt annyi, hogy beleunjak. (A visszatérő szocialista épületek vagy a taxi annál inkább zavartak.)

Nem véletlenül hagytam Szávát Geri után. A Lostból ismerős visszatekintő jelenetek kissé össze is zavartak a szereplő kapcsán. Egyrészt, a vége szerint már gyerekként tudta, hogy szívbeteg. Azzal a tudattal nőtt fel, hogy bármikor vége lehet. Korábban nem így tűnt (ld. a sorozás). A másik, a családi helyzete. Eddig azt ragozták, hogy a bátyját akarja még látni, most meg a szülei börtönben történt halála és a magányos kisgyerek képe? Miért a kisfiú ment a beszélőre, ha volt egy bátyja is?

Szappanos lett a magánélete, és erőltetett az a vonal is, hogy az Államok hogyan szökteti a későbbi lehetséges elitet. Legyek cinikus? Mégis, mit akart volna az USA Magyarországtól 85-ben, vagy később? De, majd magyarokat költöztetnek New Yorkba…

De, vissza, Száva. Ahogy néztem a részeket, merengtem azon, miért ő a karizmatikus vezető, aki mögé felsorakoznak. Alapból nincs a sorozat szépfiúkkal telepakolva: se Váradi Gergely, se Patkós Márton nem egy poszterfiú. Geri nélkül a mozgalom is elbukott volna már párszor, bár azt írtam, vitatható, hogy a maga keltette zavarokból mi történik meg, ha nincs besúgó. Szávának nem volt jövőképe, csak a dühe és a szava, hogy ami most van, az rossz. Aztán rájöttem, ahogy csak hallgattam. A hangszíne, ahogy beszél. Az hat. Ami nincs meg Patkós Márton arcán, a hangjában benne van. Nem véletlen, hogy az egyik legerősebb kép a végén, amikor szónokol, majd begyújtja az orosz zászlót. Ez Száva: egy nagy pillanat, egy hang – stratégia nélkül.

A történet, a látványvilág végig egységes. Egy hangulatot adnak el, egy életérzést, amiben ott vannak a zenék, a ruhák is végig. Mennyire történelmi? Most már láttam itt-ott fejtegetni, mennyire nem valós a sorozat, de nincs saját emlékem, amivel összevethetném. Történelmen a vidám barakk, amit a szocializmus végéről tanultam, azt itt nem mondhatnám, hogy azt láttam volna. A kemény diktatúra több eleme itt van a sorozatban, de hogy valóban volt-e?

Sorozatként korrekt, és értelmesebb, mint a fentiek. Ez próbál is mondani valamit, lehet róla beszélni, nem csak mosolyogni egy ebéd vagy vacsora mellett.

Még egy gondolat: nagy mániám, ismerős arcok kutatása. A KISZ-titkár Gabi A séf meg a többiek Milánja, vagyis Jéger Zsombor. Mivel most egymás után láttam ebben-abban, nagyon jót tudtam mosolyogni a két figura közti különbségen. A másik, Vincze Peti, a békés eszközökkel változást akaró egyetemista, aki ráhajt Katára. Az Egynyári kaland Ákosa. Fehér Balázs Benő, kiírom az ő valós nevét is. Teljesen más karakter, szintén. Agyaltam is, miben láttam már…

Akár vége is lehetne itt, akár folytatható is lenne. Ez majd még kiderül.

Végül, pár szó Pepéről (s01e07). A változatosság kedvéért most nem a szokott, együtt mindent megoldunk séma ment. Ezt díjaztam - bár a család, meg a Gábor beilleszkedés és otthonra találása most is erőltetett téma. Azt sem díjaztam éppen, amit a vallási babonával műveltek. Abszolút osztani tudtam Gábor véleményét: lehúzás az egész. Túl is lett játszva, ahogy néha valami megijesztette.

De azért volt hangulata, és a maga módján vicces, ahogy Simon Kornél túltolja a karaktert. A szemforgatásokat bírom -  sokkal inkább, mint a történet erőltetett szerelmi szálait, amivel megint kavartak.

Ami még jópofa volt: a rendőrök megbékítése. Mire nem jó, ha szidod a főnököt...

Olyan kis kellemes, mosolygós, de összességében nem újranézős.