Alapvetően szeretem az olyan filmeket, amelyek bevisznek a kulisszák mögé, és láthatjuk, mennyire csak műsor, amit eladnak nekünk a tévében – vagy bármi másban. Ebben a filmben a tévében.

Adott 4 híresség, akiknek mind jól jön valamiért egy népszerű műsorban szerepelni. Julien kiöregedő tévés, aki már csak a teleshopban tűnik fel. Kevin sztárfocista, de elég egyszerű lélek. Sam humorista, akinek meg kellene töltenie a stadionokat a körútján, és ehhez hírverés kell. Nathalie meg a sorozata után filmezni szeretne, ráadásul a vőlegényét rajtakapta mással. Ők indulnak el egy olyan valóságshowba, ahol elröpítik őket valami egzotikus és különleges helyre.

A malawák földjén kötnek ki, mindentől távol Afrikában. A film meg arra épül, hogy mit mutatnak magukból, és mi a valóság mögötte. Ahogy kedvesek, szélesen mosolyognak – közben meg tele vannak allűrökkel, nyavalyognak, és messze nem azok a kedves, rendes emberek, akiknek eladják magukat. Ráadásul idióták is, ami majd a komédia alapja lesz. Egy félreértés szökéshez vezet, jönnek a sivatagi kalandok, ahogy a törzsben is érték őket a nézőknek humoros meglepetések.

Mindenféle poénhoz nyúlnak, nem is tetszett a túl széles merítés. Azon nem tudok nevetni, hogy a majom, aki kapott kóstolóba valami gyümölcsöt, utána a férfi golyóit nézi olyan gyümölcsnek, és alaposan beleharap. De azzal se tudok mit kezdeni, hogy a törzsnek van egy olyan fejfedője, ami kb. úgy néz ki, mintha valami porcelán vázafélét a fejükre húztak volna.

Némileg érzem benne a szatírát, és azoknak a hangneme nekem nem szokott tetszeni. Itt azért okozott gondot, mert egyszerűen nem volt olyan szereplő, akit meg lehetett volna kedvelni. Mindenki hazudik, megjátssza magát és olyan álságos minden. Még a műsorvezetőről is kiderül, hogy valójában fogalma sincs semmiről, csak eladja magát világlátott kalandornak, akinek az a legnagyobb prioritása, nehogy bárki rájöjjön, hogy parókát kell hordania. A színészek különben láthatóan jól megvannak a szerepeikben, de ettől maga a figura még nem lesz szerethető. Itt mondjuk nem is kedvelhető emberek akarnak lenni. Nem szánalmasak, nem rosszak, csak… hiú, beképzelt, egoista emberek, akiknek a látszat minden. Álszentek. Ha van is egy-egy emberi pillanatuk, utána biztosan lesz valami, ami megint lehúzza őket.

Így az sem meglepő, hogy a műsor is pont ilyen lesz: a végén láthatjuk, mit adtak le, és köze nincs ahhoz, hogy megélték a dolgokat. A vágás és a szerkesztés a pokoli utat valami humanitárius, jó emberekkel teli felismeréssé változtatta.

Külcsínre elment, néha akadt egy-egy olyan elem, amin fennakadt a szemem. Mint a malawák fejfedője, amit már emlegettem feljebb. De kb. hihető, hogy Afrikában bolyonganak és nem modern környezetben mozognak.

Ha már látvány. A színészekre nagyon nem lehet azt mondani, hogy eye candy lenne bármelyikük is. Pl. a focista, az még ok, hogy nem jóképű. Sportoló, nem az arca adja el. De nem néz ki sportolónak sem! Se egy izom, se kiállás, se semmi.

Meg lehetett nézni, helyenként még nevetni is lehet rajta, de nem tetszett igazán. Ahhoz legalább egy szereplő kellett volna, aki nem kétszínű és ellenszenves.