Nehezen találok szavakat. Roland Emmerich már hozott össze olyan filmeket, amelyeket nem szabad átgondolni, mert akkor fájnak. De ezzel a filmmel új szintre lépett. Mintha beszippantották volna az összeesküvés-elmélet hívők szektájába, és ez lenne az eredmény. Éppen csak a nácik hiányoznak a Holdról, de különben van itt minden…
Pedig, az alap még elmenne. A Hold pályát vált, zuhanni kezd, és ezzel elhozhatja a földi létezés végét. Valamit tenni kell! Van itt bukott űrhajós, meg nem értett tudós, meg a szokott csapat, akiknek valamit ki kell találniuk az utolsó percben. Nem fogom lelőni a poént, hogy ebből mit kerekít ki Emmerich, de eléggé elgurult a gyógyszer.
Mellette meg ott vannak azok a motívumok, amelyeket a katasztrófa filmjeibe (bár nem csak azokba) rendszeresen belenyom:
1: az apa, akinek rossz a kapcsolata a gyerekével, de most a vészhelyzetben egymásra találnak és a családi ellentétek kisimulnak. Csak éppen most nem Jake Gyllenhaal játssza a fiút, meg nem is Heath Ledger. Charlie Plummer még kinőheti magát, de most azért még messze van a top3 Emmerich filmben ’fiú’ színészektől. Arról nem is beszélve, hogy neki nem is lettek olyan kalandok írva, mint a fent említetteknek A hazafiban és a Holnaputánban.
2: a tudós, akinek senki nem hitt, most meg menti a világot. Még variálja is a témát. Egyrészt ott van Houseman, akinek az elméletei simán őrültségnek tűnnek, senki meg nem hallgatja, de most igaza lesz. Másrészt Harper is így jár a nyitány után, amikor lejáratják és tönkreteszik az életét, noha csak az igazat mondta, mit látott az űrben.
3: a nagy, nemzeti tervek nem érnek semmit, egy kis csapat menti, amit lehet. Itt elég sok mindent, volt már olyan filmje is a rendezőnek, ahol sokkan több dolog veszett oda.
4: várospusztítás. New Yorkra zuhan a Hold. Jól nézett ki, de én továbbra is arra szavazok, amikor jött a fagy 2004-ben. Vagy a Yellowstone vált izzó katlanná 2012-ben…
5: lefutás. Most menekülnek a víz elől, a megbolonduló gravitáció elől is vezetnek, meg hasonlók. Ahogy korábban is, most is ki kell kapcsolni az agyunk. Ahogy nem hiszem el, hogy le lehet hagyni a kitörő vulkánt, azt is kétlem, hogy a földről mindent felszippantó gravitációs mezőt le lehetne vezetni vagy repülni…
A történet tehát hoz fordulatokat, van benne kaland is, nem unalmas. Ugyanakkor annyira mese és elmebetegség, hogy komolyan fájt. Tartom, nem mesélem el, mi a Hold, de valamit hadd engedjek meg magamnak. Visszajöttek az emlékeim a Halálcsillag megsemmisítéséről és Luke repüléséről a Star Warsban. Igaz, lopni tudni kell honnan érdemes…
Próbálkoztak most is egysorosokkal, meg humoros elemekkel a filmben, de nekem erőltetettnek hatottak. Nem is tudom, 1 volt-e, ami ült. Nagyon olyan érzetem volt, hogy kilúgozták, amiket szerettem a rendező filmjeibe, és ez egy felvizezett, gagyi verzió.
Ennek ellenére jó színészeket még találtak bele. Az már más kérdés, hogy annyira egysíkúak a karakterek, hogy nagyot játszani még Halle Berry se tud, hiába Oscar ide vagy oda. Leginkább annyi a nagy nevek haszna, hogy fel lehet írni őket a plakátra, és valamivel vonzóbbá tenni a filmet annak, aki még nem látta.
Látvány – felemás. Az még korrekt, ami a Földön történik. Az már más, amikor a Hold eseményeit látjuk. Nem csak az, hogy zaj van, noha az űrben nem terjed a hang. (Már az Alien óta tudjuk, az űrben senki nem hallja a sikolyod…) Gépi, mű és része annak az elmebajnak, amit mindenki nézzen meg maga, mert nem mesélem el.
Ez is a végszó. Ezt azért kellett látni, mert Emmerich gyógyszere ennyire még sosem gurult el. Érik kritikák a rendezőt, én felvállalom, hogy a legtöbb filmjét ennek ellenére szívesen nézem, de ez szerintem is több, mint amit agylekapcsolással is akár élvezhetőnek tartok. Túl agyament.
