Az HBO sorozata az Irma Vep, amely érdekes koncepciót mondhat a magáénak. Annyira, hogy ez már önmagában is érdekessé teszi. Egy feldolgozás, ami arról szól, hogy feldolgoznak egy sorozatot.

A sorozat ennek megfelelően két szálon halad: egyik részről látjuk magát a forgatást és a készülő anyagot, miközben bejátszások vannak az eredetiből is. Így folyamatosan van egy visszacsatolás, film a filmben érzet is. Meg el is lehet gondolkodni, hogy mit tud egy másik kor hozzátenni egy korábbi sorozathoz. Hogyan változnak a ruhák, a technika: mi az, amit érdemes megőrizni, míg másokat elvetnek. A folyamatos harc is, amikor a rendező és a színész koncepciója nem egyezik meg. Az még valahol vicces is, ahogy igyekeznek egymást megvezetni.

Abszolút megvan a kulisszák mögötti érzet, látni megszületni valamit és megfigyelni, hogy készülnek a felvételek. Az pl. kifejezetten tetszett, amikor a vonatos jelenetet forgatták, és láttuk, hogy érik el egyetlen díszletkocsival a mozgás illúzióját.

Másrészt, van egy szappanopera vagy inkább dráma oldal is. Szinte minden színésznek és készítőnek megvan a maga agybaja és magánéleti traumája. Szenvednek szakításoktól, vissza akarnak szerezni embereket vagy éppen csábítanának, esetleg feldolgoznák a traumáikat. Kedvelhetően esendő mindenki, és teljesen magukévá tették a koncepciót, hogy a sztárok is csak emberek és rengeteg a zűr az életükben. Van itt drogos, emberundorban szenvedő, simán csak magát kereső.

A sorozat külcsíne nagyon rendben van. Eleve a triplázás, ahogy van jelen, film és régi film – mind egyedi stílusban jelenhet meg. Több helyszín van, jó váltások és a kosztümöket  ki is kell emelni. A Vuitton divatház öltöztet, és nagyon látszik is. Talán az ikonikus Irma Vep macskajelmez az egyetlen, ami valamennyire irritál, de különben nagyon odatették magukat. Amit a vámpírbálon visel ruhát Irma – talán az eddigi kedvencem az volt, de lehet válogatni.

A színészek között egyértelműen Alicia Vikander a legnagyobb név, és szerethetően hozza Mira/Irma alakját. (Különben ez is szó a szóban, rengeteg ilyen van a sorozatban. Irma Vep – Vampire. Irma – Mira.) Szeretem a váltásait, vagy azt, ahogy a különböző állapotban levő színésznő mennyire más minőségben tud színészkedni, mint amikor egyik este buliznak és másnak félrészegen, esetleg drogos befolyásoltság alatt próbálnak dolgozni.

De vannak még jellegzetes alakok és jó alakítások. Vincent Macaigne, mint a rendező Vidal. Simán elhiszem neki, hogy egy problémás zsenit látok munka közben. A kis agymenései, mini megőrülései a kedvenceim, miközben végig sebezhető is. A négy rész második felében érkezett meg Gottfried, akit Lars Eidenger alakít. Ő meg tipikusan az a nagyszájú, botrányos alak, aki eladja a show-t. Az interjú is, amit ad. Azon jól szórakoztam, hogy még a készítőknek is hogyan elkerekedik a szeme, Gottfried miket ki nem mond a sajtónak, legyen szó a saját pornós múltjáról vagy éppen a nem divatos, részben rasszista nézeteiről.

Tud érdekelni, hova fogunk kilyukadni. Pláne, hogy amit eredetileg olvastam róla, hogy Mira egyre inkább Irmává lényegül át, még nem látom megvalósulni. Majd meglátjuk, 4 rész van még vissza. Nem érzem annyira összetartozónak, hogy azokat a részeket is megvárjam, így ebből heti nézős sorozat lesz.