Mi indokolja, hogy egy olyan remake elkészüljön, amiből az eredeti film nem avult el? Mivel tud többet ez az Örömapa, mint a tévében még mindig sűrűn leadott eredeti verzió? (Ok, már az is remake, de azért 40-50 év alatt változott annyit a kor, hogy azt értem, a fekete-fehér régit miért cserélték színesre. De most?)

Passz. Azt ugyan tudtam értékelni, hogy nem ugyanazt a történetet mesélik el újra, mások a konfliktusok és a történet sem egyezik teljesen, de akkor sem értem, mi az a plusz, amit ettől a filmtől kaphatnánk.

Az, hogy megváltoztatták a rasszokat? Az örömapánk öntudatos kubai emigráns, aki kifejezetten büszke arra, hogy a semmiből milyen céget és vagyont épített fel. A lányát egy mexikói származású fiatalember veszi el, akinek az apja milliárdos sörgyáros. Mindketten felvállalják a származásukat, bár a gyerekeik már inkább amerikaiak. Még az esküvőn se jönnek úgy elő a szokásaik, mint pl. a Bazi nagy görög lagziban. Ha belegondolok, jön egy mexikói zenekar, meg ragaszkodnak ahhoz, hogy kis esküvő helyett nagy legyen, ahol olyan rokonok is megjelenhetnek, akiket különben millió meg egy éve nem is láttak. Ennyi – nem mondanám, hogy ettől kulturális lett a műsor.

Viccesebb éppen nem lett a történet. Éppen ellenkezőleg, ki van belőle lúgozva a komédia. Nagyon kevés olyan elemet hagytak benne, ami vicces tud lenni. Az örömapa, Billy itt még csak nem is ármánykodik. Szó nélkül fizet mindent, legfeljebb azon húzza fel magát, hogy a leendő apóstárs jóval gazdagabb, és ő természetesnek vesz olyan kiadásokat, amelyek azért extrémnek minősülnek. Adan, a vőlegény ellen sem tud kifogást emelni, itt pillanatok alatt eljutunk oda, hogy meg is szereti a fiút, nem csak elfogadja, hogy a lányára nem tud hatni. Mondjuk, annyira pozitív alakká is gyúrták Adant, hogy egy mesében egy herceg sem ilyen tökéletes. Gazdag, jól néz ki, fülig szerelmes, ő veszi fel a nő nevét és ő adja fel a New York-i álmait, hogy Sofia megvalósíthassa a sajátjait.

Akkor mi maradt konfliktusnak? Hogy Ingrid el akar válni Billytől, mert a férfi folyton dolgozik. Nem érzi, hogy még szeretné, már nincsenek közös dolgaik. Pedig Billy szereti, csak nem tudja kimutatni. Neki az, hogy milyen gazdagságot teremtett nekik, a szerelmi vallomás. Ebből vannak a csaták, innen erednek félreértések és egy pontig a humort is ennek titkolására alapozzák. Szintén nem olyan erejű szál, hogy ennyiért érdemes lett volna új filmet felvenni.

Vadászhatok még ilyesmiket belőle, találnék is, de ennyi elég. Mert ezek ellenére megvan a film hangulata, szívesen néztem és ha nem is nevetgéltem rajta, kellemes volt. Állítom, hogy a Steve Martin verzió a viccesebb, de a szíve ennek is a helyén van.

A szereposztás szintén rendben. Mivel a heppem az életkorok számolgatása, abba simán bele tudnék kötni, hogy a történet alapján a szülőket 10-15 évvel fiatalabb színészeknek kellene játszani, de nem fogok azért panaszkodni, mert Andy Garcia és Gloria Estefan játsszák őket. Színészként megvan az a plusz, amit az évszámolós mániám miatt hiányként éreznék.

Vagyis, értelme nem volt az elkészültének, de azért még nekem tetszett. Különben nem csak nekem, a kritikái is egész jók.