Kezdjük talán azzal, amihez már nem nagyon tudok mit hozzátenni. Az Irma Vep (s01e06) beállt egy szintre, és azt szépen tartja is. Ez a rész is ugyanazokat a fő témákat variálja, amit az eddigiek is. Magánéleti kavarások, forgatás.

Mindkettőben volt egy konfliktushelyzet: a forgatáson ketten is kidőltek. A rendező kiakadt, elvonult, és már keresik a helyettesét. Gottfried bulija meg túl jól sikerült, a mentő vitte be a kórházba – kérdéses, megmarad-e. Erre húzták rá a rész humoros jeleneteit is, mert persze a német színész még agysérült se lesz hagyományosan, szökik ő a kórházból, amint és amiben tud. Már írtam, de a sorozat egyik legjobb figurája az övé. A nagy buliállat, de néha vannak olyan bölcs villanásai, hogy több tőle, mint egy tehetséges életművész.

A magánélet is kapcsolódik – a helyettes rendező Irma exének a férje, és jön vele Párizsba az a bizonyos nő is. Mira meg ettől felkavarodik, mert hiába a veszekedés, megbántottság, hiányzik neki a nő és szerintem kibékülne vele, ha lehetne.

Az egyetlen, ami plusz, hogy bejött a történetbe Mira – Irma alakváltása. Még nem nagyon tudok mit kezdeni vele, ahogy Mira nem emberi készségeket kezd el villantani Irmaként. Várom is, hogy mi lesz a végére ebből: lesz racionalizálva, esetleg képzelgés volt, vagy valódi természetfeletti?

A színészek és külcsín pedig adott. Ismételve magam: tartja a belőtt szintet.

Újabb, részben várt és meglepőbb fordulatot hozott viszont a Westworld (s04e03). Mivel ezt az évadot már inkább a látvány adja el, nem a rejtélyeket fejtjük, azt is emelem ki elsőnek, hogy kitettek magukért több szinten is.

A jazzkorszak játékvilága pazarul sikerült. A ruhák, a miliő, ahogy még a mészárlás is bekerült a játékba. Volt menekülés, harc, robotok – minden, ami kell. Talán az eddigi legkomolyabb akció szcéna ebbe a részbe került be.

Már ott volt egy csavar, hogy mennyire játszanak Maeve és Caleb fejével. Jött a Fekete Ember, és Maeve szembesülhet vele, mi változott vele kapcsolatban. Ez az, amit várt az ember, hogy ők szembe fognak nézni egymással. Bár korábban összehozták ezt a szembenállást, mint gondoltam volna. Már a 3. részben farkasszemet néznek.

Amit azért nem vártam, hogy jön vissza Bernard is. Robotföldön megtanult minden lehetséges világot lefuttatni, és visszatér, hogy megmentse az emberi világot. Van tehát egy nagy küldetése, felveszi a kapcsolatot egy csoporttal, és követi az eseményeket, ahogy fejben már látta. Van is abban valami poén, ahogy előre sorolja, mi fog történni. Van is egy olyan tippem, hogy ez a csoport és Bernard lesz, akik igazán szembeszállnak majd azzal, amit a Fekete Ember és Dolores ottani énje akarnak.

Különben most ez a két karakter és színtér került be: Maeve és Caleb megnézte Westworld XX. század eleji verzióját, Bernard meg visszatért a játékba.

Haladunk, húzzák a háborús zónákat – érdekes is lesz, mire fogunk kilyukadni.

Bár már a 2. évad megy, most kezdtem el behozni magam az Only Murders in the Building 1. évadjával. Korábban már az első felét láttam, most a 6. és a 7. rész következett. Szenvedtem is vele, hogy visszahozzam az emlékeim…

A történet szerint egy épületben öngyilkosság történik. Három lakó – egy régi sorozat sikeres, de aztán eltűnő színésze, egy bukott producer és egy fiatal lány – azonban meg van róla győződve, hogy ez igazából gyilkosság volt. Mindegyikük podcast rajongó, és mivel a producer vissza akar térni a show világába, nyomozni kezdenek, amit saját műsorban el is mesélnek. Ám van a csapatban valaki, akinek egyéb indoka is van a történtek kinyomozására…

Ami leginkább a történetben tart, az a humora. Fura, hogy egy alapvetően krimi műsor mellé írom ezt, de ez egy nagyon kellemes kis komédia. Nagyon jókat tudok mosolyogni a két öregen meg a szerencsétlenkedéseiken. Az első 5-ből azok a részek maradtak meg legjobban, amikor a korábbi műsorok és kihagyott lehetőségek miatt morogtak és merengtek a producerék, míg most azon voltam készen, ahogy Charles csajozott a Scrabble tábla mellett. Kemény, nedves, meg hasonlók…

Mellette meg filmes érdekességek vannak benne – a 7. rész konkrétan egy némafilm. Nagyon visszafogva némi háttérzaj és zene van, de semmi beszéd. Még azok a részek is, amikor nem a süket fiú kalandjait követjük, azok is szöveg nélküliek. Zavart is, hogy annyira adná magát, hogy valamit súgjanak, mondjanak, de ebben a részben nem. Elsőre fura volt, de megszoktam, érdekes volt és valami más, ami egyedibbé tette a sorozatot.

A krimi különösebben nem köt le benne, szerencsétlenkedve nyomozgatnak – de az információk jönnek, már elég sok mindent tudunk is a 7. rész végére. Szépen összeáll majd minden, de én inkább krimi komédiaként nézem.

Ami számomra a gyenge pont, az a trió fiatalja, Selena Gomez. Azt értem, miért kell a két idősebb mellé egy fiatal is, aki ráadásul személyesen is érintett az ügyben, de magát Mabelt nem kedvelem. A titkolózása, az öltözködése – de simán lehet az is, hogy a nevetős részeket Steve Martin, Martin Short és Nathan Lane hozza, és mivel nekem ezek tetszenek, őket jobban viselem, mint a drámát csepegtető Gomezt.

Jó a formátum, vizuálisan is kellően ötletes, és a szereposztás is korrekt. Meg tudom érteni, hogy siker lett és a 2. évad is elkészült. Lassan majd be is érem magam vele.