Szerintem érdekes, hogy vannak témák, amiket felkapnak, és viszonylag sok hasonló történet születik egy időszakban. Meg is ütötte a fülemet, amikor ebben a sorozatban emlegetik Lucille Ball-t, akinek a megformálásáért Oscarra jelölték idén Nicole Kidmant. A sorozat nagyjából ugyanabban az időszakban jött ki, és egy másik meghatározó tévés női személyiséget mutat be. Vagyis, Julia Child tévés karrierjének kezdeteit nézhettük meg a Julia első évadában.

A sorozat alapvetően két témát boncol: a kulisszák mögé visz minket, az állami tévé miképpen hozta létre az első szakácsműsort. Látjuk, hogy az egyes, ma már teljesen megszokott kamera beállítások hogyan jöttek létre, de azt is, hogy mennyire ellenezték az elején a műsort és micsoda harcokat kellett vívni, hogy beindulhasson. Julia Child elég sokat költött rá – durva is, hogy miközben Lucille Ball a sorozatával vagyonosodott, Julia Child az elején még az ételt is maga vette, amit megfőzött. Amikor már sikeres volt a show, eladták más csatornáknak is, akkor is húzták a szájukat, hogy nekik kellene állni az anyagköltséget. Egyáltalán kapott fizetést az asszony? Érdekes volt, nagyon filmes, és izgalmat tudtak csempészni abba, egy 20-30 perces szakács műsor hogyan kerül adásba és készül el.

Mellette egy női sorozat is, amely olyan témákat boncol, mint a házasság, a karrier és a barátság. Julia keményen megdolgozik azért, hogy legyen valaki. Érdekes is, hogy feministák letámadják azért, hogy bezárja a nőket a konyhába. Miközben ismert tévés személyiség lesz, és semmi ilyen szándék nem volt benne. Csak át akarta adni, hogy az amerikai nő is lehet igényes és főzhet nem mindennapi ételeket – nem szakmaként a háziasszonyokra akart terhet rakni, inkább a főzés örömét hirdette.

Látjuk, milyen a kapcsolata a férjével. Tetszett, hogy vannak hullámvölgyek és ez nem egy idillinek ábrázolt tökéletes kapcsolat. Hibáznak, megbántják egymást, de mindig össze tudják szedni a darabokat és küzdenek tovább együtt, egymást szeretve és támogatva. Megkapó, ahogy ott vannak egymásnak, legyen szó Paul festészetéről vagy Julia szakácsműsoráról.

Julia egyik vonzó ereje, hogy mennyire jó barát és törődik az emberekkel. Kiemelten két barátnő van mellette: Avis, aki mellette visszatér az életbe, miután a férje halála padlóra küldte. Egy karakán, előkelő asszony, erős személyiség és jó barát. Judith, a menő szerkesztő, aki a komoly munka mellett barátságból tart ki Julia mellett. Céltudatos, hatalmas a munkamorálja, és jó volt látni, hogy mit ad neki Julia és a szakácskönyv. Az is munka, de kikapcsolódás is. Julia mellett feltöltődött.

A sorozat egyik varázsa is az, hogy átjön, milyen volt Julia Child vonzásában. Nem volt szép, érdekesen beszélt, de hatalmas szíve volt és szenvedéllyel élt. Még Russ, a rendezője is a hatása alá kerül, pedig a férfi komolyan küzdött eleinte, hogy ne kelljen Julia műsorán dolgoznia. Jót is mosolyogtam azon, amikor látszik, hogy az ő életvitele is hogyan változott meg – az elején kapott egy sima tonhalas tésztát, a végére már együtt főz a feleségével és együtt, jobbakat esznek. Mert lehet még a főzés is közös program.

HBO, így nem meglepő, hogy beletették a pénzt a külcsínbe is. Meg van idézve a korszak ruhákkal, berendezésekkel, társadalmi problémákkal. Az egyik tévés lány, Alice kapcsán téma lesz nem csak az, hogy nőként milyen nehéz egy férfiak uralta szakmában feltűnni, pláne, ha még fekete is a nő.

A szereposztás is tetszett, és nem is bulváros filmesekkel töltötték fel a soraikat. A címszerepet játszó Sarah Lancashire színházi gyökerekkel rendelkezik, a férjét játszó David Hyde Pierce többek között 4 tévés Emmy nyertese. Sok jó alakítás van a sorozatban és megvan a színészek között a kémia.

A második évad már be van rendelve, én biztosan visszatérek majd arra is. Hangulatos, kellemes sorozat, ami mellékvágányon komolyabb témákat is mert behozni.