Rég volt, hogy ezt a filmet utoljára láttam. Akkoriban nagyon gyorsan unalmasnak bélyegeztem, és nem nagyon tudtam mit kezdeni a végével sem. Megérett egy újabb nézésre.

Eredetileg memoár, és a film kedvéért variáltak. Itt Frances elválik, önállóan vág bele a kalandba és valamiféle szerelmi szálat is kap. Az eredetiben a férjével együtt költözik és újítják fel a villát. Lehet, nekem jobban tetszett volna a férjjel együtt, de így nyomták bele a chick lit vonalat. Össze kellett szednie magát a nőnek, és újra nyitni a világ felé.

Keserédes, összességében pozitív hangulatú történet lett, amiben valóban pozitívan jönnek ki a tragédiákból is. Frances házassága ugyan véget ér, de két sokkal jobb pasit tesznek be mellé, mint az exe. (Ránézésre is mindketten jó egy évtizeddel fiatalabbak, mint a nő.) De lehetne Patti történetét is hozni, akivel nem sokkal a szülés előtt szakít a párja, mondván, mégsem akar családot. De Patti a lányában megtalálja azt a családot, ami boldoggá teszi. Megvan az a szívmelengető faktor benne, amiért lehet emlékezni a filmre.

Ehhez jön hozzá, hogy szép helyszíneken forgattak és vannak emlékezetes olasz képek benne. Kifejezetten szórakoztatónak találtam, hogy megismerjem a helyszíneket. A változatosság kedvéért itt nem Rómát, Firenzét fedezik fel az utazók. (Bár van egy római jelenet is, de onnan gyorsan mennek tovább.) De Positano legszebb panorámája is bekerült, van tengerpart és megjelennek a pipacsmezők is.

Igaz, az agyam meg kellett tanulnom kikapcsolni hozzá. Ha anyagiakat akarok számolni, akkor nem jönnek ki a dolgok. Frances elköltözik, vagyis szerintem a tanári állását feladta. Nincs fix bevétele – nem dolgozik. Rendben, közben ír, de kinek? Szó sincs szerződésről, előlegről, bármiről. Neki legalább ott volt a háza ára, de Patti úgy átköltözik egy bőrönddel, hogy nem is értem, mit képzelt. Tartsa el őt is Frances a semmiből?

Ha már Patti. Amikor bejelenti a babát, Frances ünnepeli is, hogy nagynéni lesz. De láthatóan nem is egy rasszba tartoznak. Diane Lane fehér, Sandra Oh látványosan ázsiai felmenőkkel rendelkezik. Nem is tűnnek különben nővéreknek – akkor most mi is van?

De ez lesz az a pont, ahol leállítom magam. Ha nagyon elveszek a részletekbe, utólag húzom fel magam a filmen, amit most szerettem nézni. Azt nem éri meg.

Még akkor sem, ha a humora nem az enyém. Csendesebb, szenvedős. A film hangulatához különben megy, de ez nem az a film, amit végig tud nevetni az ember.

De ok, befejeztem. Akkor is jó volt újra megnézni.